Nagyon alakulnak a dolgok, de a szakma tanácstalan
A mérlegen két dolog van, igénybe venni a szakképzetlen kompenzációt, és a lehető legolcsóbb lenni, vagy tenni egy ajánlatot, egy szakképzett stábbal, megkérve a szolgáltatás valódi árát és értékét. Előbbi esetében értékről szó sincs, utóbbinál viszont fontos, hogy elhiszi-e a megrendelő, hogy valóban lesz ott érték.
Az, hogy a mérleg nyelve merre billen el és kinek mi az elképzelése, vagy miben látja a megváltást vagy a túlélést rendkívül nehéz kérdés. Azonban most a körülmények is érdekesek és úgy látszik, most dől el, hogy ki éli túl és indul meg biztos és határozott lépésekkel a szakmai és anyagi csőd felé.
Ha valakinek nem egyértelmű, akkor most mondom:
Minimálbéren a jövőben nem lesz elegendő ember, aki takarítson! Ez a fejlődés szükségszerű velejárója. Nyugaton sincs a helyi törzsgyökeres lakosságból. Ezen a helyzeten az sem fog változtatni, ha az állam a minimálbért a duplájára emeli.
A 70-es és 80-as évek stratégiája kifulladt:
Nyugat-Európa takarítóipara berendezkedett a vendégmunkásokra. Nyelvismeret és szaktudás nélküli emberek foglalkoztatásában jelentős eredményeket értek el. Vannak piktogramok, idiot proff gépek és berendezések mindenféle képzés, tréning, azonban egy „RELATÍV CSERE” volt és mára ez is kifulladni látszik. Eltűnt munkaerő piacról az az embertömeg, aki szegény és/de dolgozni akar, ma már mindenki csak segélyben gondolkodik. A baloldali kígyó beleharapott a saját farkába.
Amig azonban a nyugati takarítóipar az elkerülhetetlen haláltusáját vívja és mára már komolyan gondolkodik a robotok megváltó erejében, nekünk ez az út nem sajnos vagy hála istennek nyílik meg. A Magyar bér senki számára nem vonzó, tehát a vendégmunkás stratégia nem jön be. Más utat kell választani. A Magyar bér, még a szegény magyaroknak sem elég, még azoknak sem, akik szakképzetlenek és tapasztalatlanok.
A minimum csere küszöb fogalma
A Magyar vállalkozók döntő hányada RELATÍV CSERÉBEN gondolkodik. Ami a jelenlegi helyzetben a biztos út az öngyilkosság felé. Azonban nem csak a saját gondolkodást nehéz megváltoztatni, hanem a fogadó piac személetét is. Utóbbi már nem verhető át az átlátszó, de jól hangzó marketing szöveggel, rendszert kell neki mutatni, ami jótállást ad és ténylegesen vállalni kell a felelősséget. Ha pedig magunk sem hiszünk abban, hogy meg tudjuk valósítani a legendás szolgáltatást, akkor nem is nagyon merünk 100%-os jótállásokat vállalni. Pedig e nélkül nem fog menni.
Egyesek hisznek abban, hogy az állami beavatkozás hozza el a megoldást. Én azonban nem hiszek ebben. Szerintem a szolgáltatások értékét kell emelni és ez majd meghozza, a magasabb vállalási árakat, de csak azoknak, akik ebbe befektetnek.
Igen, a piac most ott tart, hogy ide be kell fektetni
A takarítás mostanáig olyan vállalkozás volt, aminek nem volt belépéi küszöbe. Magyarul takarítási vállalkozást bárki indíthatott. Azonban bárki és bármikor is indított egy vállalkozást, kis túlzással azt mondhatjuk, hogy az már első naptól is tudta nyújtani körülbelül ugyanazt a szolgáltatási szintet, mint azok, akik már egy vagy több évtizede voltak a pályán. Vagyis küszöb az nincs sem adminisztratív szempontból sem szakmai szempontból.
Tehát egy olyan „cipőpiacon” vagyunk, ahol mindenki a saját maga által készített papucsszerű lábbeliben jár, de azt cipőnek hívja. A valódi cipőgyártók, pedig azon elmélkednek, hogy mi a f@szt kezdjenek ezzel a hülye helyzettel és eközben különböző talpkérgesítő kenőcsökkel jelennek meg a piacon, ahelyett, hogy befektetnék egy igazi cipő legyártásába.
A bekeltetés tehát azt jelenti, hogy elő naptól olyan szolgáltatást tudok nyújtani, mint amit senki más a piacon. Ezt a vevők egy bizonyos rétege „zabálni” fogja, de a tudás nem csak a szakmai szintben és a szervezésben rejlik, hanem abban is, hogy ehhez a bizonyos réteghez eljusson az üzenetem: ITT VAGYOK ÉS 100% GARANCIÁVAL KÍNÁLOM A VALÓDI TISZTÍTÁS-TECHNOLÓGIAI SZOLGÁLTATÁST!