Engedd meg, hogy egy történettel kezdjem. Nagyapám sokszor mesélte, hogy az még az első világháborút megelőző békeévekben, amikor ő nagyon kis gyerek volt és a nagyszüleinél nevelkedett (szülei korán meghaltak), akkor nagyapja sok mindenféle irányelvre tanította meg. Ezek közül az egyik a napszámosok vagy idénymunkások felfogadása volt. Ezt a történetet már gyerekkoromban is egészen rendkívülinek tartottam.

Sándor üknagyapa taktikája a következő volt: a napszámost elöször is leültették és megetették (reggeli és meleg étel). Ez volt az első szelekció, aki nem tetszett neki annak megköszönte, hogy ott volt és elküldte. Akit egyszer elküldtek, azt abban az évben már nem etették meg újra. Aki maradt, annak üknagyapa elmondta valaki gondolkodhat abban, hogy napszámot kér és gondolkodhat abban, hogy bevállal valamit és annak van egy értéke. Azonban ö egy harmadik utat követ. Az pedig a következő, hogy ö nem fizet kevesebbet, mint 5 naponta 10 Arany Korona és a harmadik óra végén megmondja, ki maradhat, és ki mehet amerre lát.

Persze ez ma nem lenne legális, de akkor ez működött és senki reklamált, ugyanis a szomszéd birtokokon ugyan naponta fizettek, de egy ezüst kétkoronást adtak[1] vagy annyit sem.

Az öreg etikája az volt, hogy a felszolgált reggeli megér egy óra munkát, a másik két óra pedig a napszámos kockázata. Ha nem jól dolgozik, rögtön megkapja a visszaigazolást, hogy baj van vele, de legalább aznap nem éhezik. Ezt persze akkor tudnánk jól megérteni, ha ismernénk a korabeli vidéki viszonyokat. A napszámosoknál az egyáltalán nem ment ritkaság száma, hogy éhesen feküdtek le és másnap éhesen dolgoztak délig. Ha viszont jól dolgozik, máris jobban jár, mert egyrészt az öreg nem volt fukar, másrést a napszámos a 13 óra mellett még kiadós ebédet és vacsorát is kapott és a jobbakat egy üveg borral engedték haza. Ez volt legalábbis a családi legenda.

A hétköznapi emberek kezén általában csak 1 és 2 koronás mozgott, ez volt a kézpénz. Ehhez meg kell nézni, hogy 1 koronáért milyen termékek voltak megvásárolhatóak és nyilván az is izgalmas lehet, hogy a társadalom különböző szintjei mennyi pénz kerestek.

•          tojás darabja 6 fillér (bár az évszaktól erősen függött),
•          1 l tej 20-28 fillér,
•          1 kg liszt 30 fillér,
•          1 kg kenyér 43 fillér,
•          1 l tejföl 1 korona,
•          1 kg marhahús 1 korona 20 fillér és 1 korona 60 fillér között volt.
•          Egy ebéd ára egy városi vendéglőben, a fogások számától függően biztosan 1 koronánál több volt, 2 korona körül. Egy kávé 40 fillér volt.
•          A korabeli elit által kedvelt elegáns pesti szállodákban (Ritz, Bristol, Hungária, Grand Hotel Royal) egy reggeli 1-2 korona, egy villásreggeli 4 korona körül volt, egy ebéd ára pedig 4-8 korona volt. A szállodai szobák ára egy éjszakára a Hungáriában és a Grand Hotel Royalban 4-5 koronától kezdődött, a Ritz-ben 10 koronától és kb. 25 koronáig tarthatott.
•          A kor legnagyobb luxus cikkének, az autónak az ára: egy kétüléses, 8 lóerős Opel "Doktorwagen" 4.500 korona, a négyüléses, 20 lóerős Benz 10 ára pedig 14.000 korona volt. A legnagyobb, legerősebb modellek ára elérhette a 20.000 koronát

Ahhoz, hogy értsük a fenti árakat, meg kell nézni a korabeli társadalom egyes szereplőinek jövedelmi viszonyait is.

•          A társadalom legalján helyezkedtek el a béresek, uradalmi cselédek (bár köztük már komoly hierarchia volt). Az uradalmi cselédek bérük nagy részét természetben kapták. Egy uradalmi cseléd egy évben mindössze 250-300 koronányi készpénzhez jutott, és további 500-550 koronányi természetbeni juttatást kapott egy évben.
•          A napszám országrészenként változott, férfiaknál 1 korona 60 fillértől (ősztől tavaszig), 2 esetleg 3 koronáig terjedt. A két magasabb érték nyáron, aratáskor volt szokásos. Mindez 13 órányi munkaidővel és az adott napra szóló ellátással.
•          Nők és gyermekek napszáma 50 fillér-80 fillér- 1 korona között mozgott. Azonban nem volt egész évben munka, kb. 80-100 napon át volt szükség egy uradalmon napszámosokra egy évben.
•          Egy gyári munkás már 100-130 korona körül keresett havonta, képzettsége szerint, a szakmunkások többet. Ez durván kétszer annyi volt, mint egy cselédnek, és egész évben volt munkája. Persze akkor még a 8 órás munkanap vagy a 40 órás munkahét, de aztán fizetett szabadság még csak egy gyenge álom volt. 
•          Egy idősebb tanító havi 200 koronát vihetett haza.
•          Vállalati elnökök, országgyűlési képviselők havi 1.000-2.000 korona körül kerestek, akik mögött általában nagy vagyon állt, tehát megélhetésüket esetenként nem is ez biztosította.

1 korona értéke az egyes társadalmi csoportok életében nagyon különböző volt, és a szakadék köztük nagyon nagy volt. A béresek, uradalmi cselédek asztalára hús ritkán került, ennek a rétegnek a rossz táplálkozási és lakhatási lehetőségei komoly problémát jelentettek, ráadásul a családok is nagyobbak voltak, mint ma. Több gyermek, a nagyszülőkről is gondoskodni kellett. Így az ő életükben 1 korona sok pénznek számított, viszonyítva pl. a hús árához. A városi polgárság körében ez az érték máshogy alakul, akkor már kezdet kibontakozni a fogyasztói társadalom. Egyébként bizonyos számítások (több féle is van) szerint 1 korona annak idején kb. 1.200 – 2.500 mai Forintnak felelt meg, persze nehéz is ezt jól meghatározni, mert az akkori autó ma eladhatatlan lenne, viszont az akkori tojás most 100 forintot is megérne, ha nem többet.

Ennyit a történelemből.

Ezzel szemben ma van munkaszerződés és minimálbér, meg bérminimum ugyanakkor a takarítás tervezett ütemben kell végrehajtani. A kockázatok inkább a vállalkozói oldalon vannak, a munkavállaló bizonyos szempontból védelmet élvez, de ettől függetlenül nem irigylésre méltó a helyzete. Ez egyik oldalon egy sokkal jobban szabályozott rendszer, mint 100 évvel ezelőtt. Másik oldalon azonban nem érték centrikus, ugyanis ma takarítócégek nagyrészt órabérbe foglalkoztatja a takarítókat. Nyilván a teljesítménykényszer hat mindenkire, de hogy ez mennyire komoly azt az elszámolási rendszer határozza meg.  

A mai időkben tehát, ahol van MUNKALAP, ott az tartalmazza az adott időszakra vonatkozóan az elvégzett munkát, amiről ma már egyre inkább a dolgozó felelőssége az is, hogy begyűjtse a kedvezményezett vagy a megrendelő megbízójának, a munka eredményének elfogására vonatkozó nyilatkozatát. A munkalap a MUNKATERV alapján készül. A MUNKATERV alapja pedig a FŐTÁBLA.

Miért lenne fontos ez az értékmérő rendszer?

Talán gondolom mindenki számára az értékméréssel kapcsolatban nincs vita. Egyértelmű, hogy a takarító dolga átvetetni a megrendelővel a kész munkát, ahogy egy a Gyakorlati készség folyamatában le van írva. Miért fontos? Hát elöször a munkalap alapú elszámolás behozza a felelősséget a munkaviszonyba. Ennek jelentősége már önmagában felbecsülhetetlen. A következő fontos szempont, hogy ott ahol van, munkalap fölöslegesség válik a jelenléti ív. Vannak cégek ahol már a beosztás is, mert a dolgozók maguk tölthetik le a nekik előkészített munkalapokat, ami egyben beosztás is és amennyiben ez nem felel meg neki, szabadon elcserélhetik azt egy másik munkatárssal. Ezzel kapcsolatban van néhány lényeges szabályozás (szakképzettségi szint, tapasztalat, stb.), de ezek minden további nélkül teljesíthetőek, természetesen a felelősség mindig annál van, akinek eredetileg a nevére kiírták a munkalapot. A cserét be kell jelenteni és ettől a ponttól a felelősségi viszonyok úgy változnak, ahogy azok aktuálisak.

 A munkalap miután az átvették, vagyis szignózták, az adott szerződésben szabályozottak szerint, az munkalap átalakul belső tanúsítvánnyá, vagyis egy olyan dokumentum lesz belőle, ami igazolja, hogy XY adót időben, adott helyen elvégezte a feladatot, meghatározott minőségben és ezt még egy ellenérdekelt fél is tanúsítja. Ez már majdnem olyan, mint egy közjegyzői okirat.

A MUNKALAP, illetve most már BELSŐ TANUSÍTVÁNY további szabályozása az, hogy le kell fényképezni, legkésőbb egy a szerződésben meghatározott időn belül, jó minőségben és a fényképet pedig el kell küldeni egy meghatározott e-mail címre. Ami praktikusan azt jelenti, hogy ezzel az aktussal minden illetékes vezető, ellenőr vagy területért felelős megkapja és archiválhatja, szükség esetén pedig elemezheti, esetleg bármilyen igazolásra felhasználhatja.

A BELSŐ TANUSÍTVÁNY magát a jeleltéi ívet olyan értelemben teszi fölöslegessé, hogy a szolgáltató cég munkaügye csak a leadott BT dokumentumokból dolgozik. Ami elküldésre került, az biztosan el volt végezve. Ha nem volt érvényesítve nem lehet elküldeni. Ez kegyetlen, de rendkívül egyszerű, működőképes már rövidtávon is fenntartható. A felelősség tartja fenn és ez is ad neki értéket. Ugyanaz, mint 100 évvel ezelőtt Sándor üknagyapa rendszere, csak ez legális.

[1] Az 1 - 2 koronás érmék akkoriban sem értek annyit, ezüstből készültek, teljes súlyuk 5 g volt, így a bennük levő fém értéke nem felelt meg az arany-ezüst korabeli megállapított értékarányának. Csak váltópénzek voltak, ami a gyakorlatban ez azt jelentette, hogy bizonyos értékhatár fölött (1 és 2 koronásoknál ez 50 korona volt) magánforgalomban nem volt kötelező az elfogadásuk. Tehát egyáltalán nem volt mindegy, hogy valaki miben kapta meg a pénzét.Korlátlan kielégítési értékkel csak arany 10, 20 és 100 koronások rendelkeztek és értékpénznek számítottak ez egy nagyon fontos szempont, hogy végül is mennyi is az adott pénzrendszer, hogyan konzerválta a társadalmi viszonyokat.