Mindennapok problémája
Elméletileg ma rendelkezésre áll a komplett tudás ahhoz, hogy jól kiválasztott takarító céggel, jó szerződést lehessen kötni és aztán mindezek alapján megvalósuljon egy legendás szolgáltatás. A gond csak az, hogy aki ezért leginkább felelős nem mélyül el eléggé az ügyben. A végén persze van kapkodás, de akkor már egy kicsit nehezebb a jó útra hozni a rendszert.
A párbeszéd tanulságos lehet mindenkinek:
Létesítményfelelős: Tibor, szerinted hol itt a baj?
RT: Szerintem az alapoknál. Nehezen tudom megállapítani, hogy mi a gond, ha a terület nincs rendesen felmérve és nem egy Főtábla mentén beszélgetünk.
Létesítményfelelős: Értem, de nem a takarító cég dolga lenne, hogy szolgáltatás közben véglegesítse a felmérést és tegyen le az asztalra egy szakmai javaslatot.
RT: Ilyen szabályozás nincs. Nyilván van olyan cég, aki ez prímán meg tudná oldani, csak hát kérdés, hogy van-e energiája ezzel foglalkozni. Meg hát milyen a viszony…
Létesítményfelelős: Hát igen, a viszony az nem túl jó. Az elmúlt évek sokkal inkább az ár lefaragásáról szóltak, mint a szakmaiságról.
RT: Ok, ez lehet, hogy elkedvteleníti a menedzsmentet és egy idő után már nem hisz abban, hogy a megrendelőt egyáltalán érdekli-e a minőség.
Létesítményfelelős: Értem és mit tegyünk?
Ideáig a párbeszéd lényege
A megrendelő tehát nyitott a patthelyzet feloldására, de hát neki is van főnöke és le kell tennie valamit az asztalra. Mivel a szolgáltatásra fordított pénz fontos eleme ennek a munkának a Főtábla sokat segíthet. Segítségével tisztán látható lesz, hogy mi mennyibe és mibe kerül.
Azonban ne essünk abba a hibába, hogy ezzel a probléma megoldódott. Ekkor jön az igazi tervezés, ugyanis soronként kell megnézni, hogy adott területen milyen feladatra van szükség és milyen gyakorisággal és ennek megfelelően erre mennyi idő szükséges elméletileg. Aztán nyilván jön a gyakorlat, hogy találunk-e olyan végreható személyzetet, aki ennyi idő alatt és jól el is végzi a feladatot. Itt lép be egy másik dokumentumrendszer a Munkaterv.
Ha mindezek megvannak, akkor van még egy fontos kérdés, éspedig az, hogy a szolgáltató miképpen számol el a megrendelővel. Optimális eset az lenne, ha a szolgáltató folyamatosan készít hitelt érdemlő Belső tanúsítványokat és ezek képezik az elszámolás alapját. A rendszer ami „előállítja” a Belső tanúsítványokat pedig a végrehajtó állományon áll vagy bukik és ellenőrizhető.
Visszakanyarodtunk a tudáshoz és a takarítói felelőséghez.