A jelenlegi helyzet olyan amilyen, sokat és sok féle irányból írtam már erről. Valahogy azonban mindig oda lyukadok ki, hogy a megoldás a kezünkben van, csak valamiért kényelmesebb azt hinni, hogy minden erő ellenünk dolgozik. Tehát a remény hal meg utoljára.

A visszajelzések azt mutatják, hogy nem mindenki látja egyformán a dolgokat. Ez természetes, azonban mint ahogy a nagypolitikában is. Azonban a szakmapolitikában a különböző irányzatokat nem jelenítik meg, nem tárják elénk felhatalmazást kérő párátok, tehát igazából nincs folyamat arra vonatkozóan, hogy melyik irány váljon dominánssá. Ugyanakkor azt sem mondhatjuk, hogy a szakmának lenne valamilyen kormánya, mert ennek még az alapjai sincsenek kialakítva. Mindezeknek megfelelően és éppen ezért is, bárki bármilyen kritikát is megfogalmazna, bárkivel szemben annak semmi realitása nincs.

Természetesen az emberek nagy részében dolgoznak az indulatok és vannak elvárások is, csak ezeket nagyon nehéz megfogni és senki sincs abban a helyzetben, hogy rajta ezeket számon lehessen kérni. Itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ami visszakanyarodik egy korábbi bejegyzésemhez, és aminek lényege az, hogy el kéne kezdeni definiálni bizonyos fogalmakat és ezzel egy időben pedig minden egyes szakembernek vagy egyszerű takarító szektor résztvevőnek, hogy ezekhez a fogalmakhoz képest miként határozza meg önmagát.

Félreértés ne essék, nyilván nem gondolom, hogy csak én tudom a tutit. Ebben a folyamatban bizonyos dolgokra nem vonatkozik az, hogy ezek abszolút értemben igazak vagy nem. Itt egy érlelési folyamat van, amiben mindenkinek részt kéne venni, azért, hogy elmondhassuk az eredmény ténylegesen jó. Vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy adott időben, a hozzászólók/résztvevők minden szempontot felvetettek és abból kiforrott egy alapvető megfogalmazás, ami aztán még mindig jelenthet több markánsan eltérő utat, de van egy olyan közös álláspont, ami vitán felül áll. Ez lenne a mély szakmai kultúra lényege. Ez egyelőre még sekély.

Sok kérdés jött és nem mindegyik volt olyan, amit definiálni lehetne, legalábbis most még nem. Egy fogalomkör azért a szokásosnál gyakrabban jött elő. Ez pedig a dolgok jobbra fordításának igénye, vágya a valamiféle messiás iránti vágyakozás, vagy nem tudom mi. Két lábbal a földön állva ezt a fogalmat talán úgy lehetne megfogni, hogy érdekképviselet. Ilyenkor aztán mindenkinek más jelenik meg a fejében, mert a beszélgetések azt is mutatják, hogy még mindig erősen él a fejekben és a lelkekben valamilyen idealisztikus kép egy céhrendszerről. Ami szintén valamiféle érdekképviselet, de egyben szakmai önkormányzat is és egészen más, mint amit ma reális meg tudnánk valósítani. Nem beszélve arról, hogy erre semmilyen kézzel fogató példa sincs. Aztán amit tudunk a középkori céhekről, az nem is látszik annyira demokratikusnak, és bár sok pozitívumról beszélhetünk, a rendszer lényegében, ma ultrakonzervatívnak számítana.

Induljon tehát a munka. Nézzük, hogyan definiáltam meg az érdekképviselet fogalmát! A lista alján találod. Nyilván fontos, hogy milyen visszajelzéseket adtok.