Komolyra fordítva a szót a NAGYKÖNYV írásába azzal a céllal kezdtem bele, hogy úgy néz ki mégis csak lesz pár ember, aki diplomázni akar a környezet (tisztítás) technológia szakirányból. Miközben átnéztem a jegyzeteimet rájöttem, hogy a főiskolai anyagban van egy csomó minden, amit egyáltalán nem vagy nem olyan mélyen tárgyalok a 4 könyvben, amint most dolgozom.

Ennek az évnek a termése eddig a 99%-ban kész Intézménytakarító és Szolgáltatásvezető könyvek és a 70%-ban kész Önjáró és Szakmunkás könyvek. Ami ezekből hiányzik és nem e szakmai szintekhez tartozik, mert úgymond magasosabb szintű tudásnak értékeltem az kerül bele a NAGYKÖNY anyagába. Ezt most olyan 50%-os készültségen van. Az idén még készült két tanulmány, ezek még titkosak és elkészült a TAKARÍTÓ SZEKTOR JELENTÉS 2017 első üteme. Ezzel tulajdonképpen a piaci felmérés készen van és PDF formátumban forgalomba is hoztam. Szépen fogy is, nem panaszkodhatom. Most a második szakaszban kezdem azt, hogy leülök takarítócég vezetőkkel és készítek velük egy közepesen mély interjút. Az interjúk részei lesznek a JELENTÉS anyagának és mindenki utólag megkapja a bővített kiadást. Az interjúkat jövő év májusáig folytatom és akkor majd születik egy döntés, hogy az egész anyag jelenjen meg nyomtatásban vagy nem. Tehát 2019 júliusában megjelenhet egy takarítók évkönyve, amiben van egy piaci felmérés 2017-es adatokkal és kb. 15 – 20 interjú takarító cégvezetőkkel, illetve még folynak tárgyalások, hogy milyen tartalommal lehetne még kiegészíteni. Ez egyelőre jövő zenéje.

Visszatérve a dolgos hétköznapokra, a címben feltett kérdésre. A NAGYKÖNYV alapvetően a főiskolai hallgatóknak szól, de nem csak és kizárólag nekik. A helyzet az, hogy nem akaratok senkit sem megbántani, de a jelentetés kapcsán az idén körülbelül 300 cégvezetővel beszéltem és az alapvető érzésem az, hogy az idő mintha sokuknál megállt volna.

Ennek a jelentősége elsősorban az, hogy egyrészt a tisztítás-technológiai szaktudás rengeteget fejlődött és csiszolódott az elmúlt 5 évben, a másik pedig az, hogy azok a szakma- és piacpolitikai lépések, amiket meg kéne lépni, váratnak magukra, mert a piaci szereplők vagy nem is ismerik őket vagy nem ismerték fel a jelentségüket. Ezért a magam részéről nagyon jó dolognak látom azt, hogy a cégvezetők egy része megszólal ezekben az interjúkban és a mondanivalójuk megjelenik a piac számait tartalmazó jelentés mellett. Ez az anyag egy olyan média lehet, ami rendkívül nagy hatással lehet a piac keresleti oldalára is.

Nyilván ennek a projektnek fontos része, hogy tudom-e majd finanszírozni és hogy a PDF formában való terjesztés nem-e öngyilkosság olyan értelemben, hogy egy pont után a kiadvány nem veszik meg? Jó kérdés, erre két válaszom van. Az egyik, hogy a jelentés ára 1 500 Forint, aki ezen akar spórolni lelke rajta. Aki viszont támogatni akarja a projektet, több példányt is vásárolhat. A vevők 30%-a, ilyen és nagyon hálás is vagyok érte. A másik válaszom pedig az, hogy az interjúkkal tulajdonképpen mindig létrejön egy új változat, amit azok, akik megvették a mindig térítés nélkül megkapják, és akik még haboznak, azok lehetséges, hogy egyre nagyobb motivációt éreznek majd a megvásárlásra.

A harmadik válaszom, hogy az anyag csak október 10-og 1.500 Forint, onnan kezdve beáll a rendes ár a 25.000 Forint. Addigra gondolom, mindenkihez eljut a hír és ezt az időszakot a MATISZ éves konferencián tartandó előadásom zárja majd le. Az előadáson majd sok mindenről szó esik, és többek között arról is, hogy született meg az anyag, és mi a célja ennek az értékesítési formának amit z értékesítéséhez választottam.

Azt gondolom, hogy ebben a kontextusban már jobban meg lehet érteni, hogy lenne a NAGYKÖNY szerepe a piacon. Egy olyan tananyag szerepét töltené be, ami alapvetően nem a végrehajtó állománynak és nem is kifejezetten a középvezetőknek szólna, hanem elsősorban az ügyvezetőknek. A NAGYKÖNYV azzal a céllal készül, hogy kb. az év végére kinyomtatásra is kerüljön, azonban itt már egy másik értékesítési rendszert alkalmaznék.

Augusztus 20-án hoztam egy döntést. A döntés lényege, hogy a jövőben a honlapon megjelenő írások tartalmának és minőségének az emelését úgy hajtanám végre, hogy a megjelenő bejegyzések egyben részei is lennének az 6 könyvből, ami most készülőben van. Ez az anyag most kb. 1 000 oldal körül van (A4). Ezen én lepődtem meg a legjobban és ebbe nincsen benne a kb. 2 500 tesztkérdés, ami megint, kb. 300 oldal. Egy szóval az idén összeáll az az anyag, ami 1999-ben a TISZTA-TÉR-TECHNOLÓGIA KÓDEX beindításával csak egy merész álom volt. lassan 20 éve dolgozom ezen, de az igazi látványos eredmények az idén kezdtek megjelenni.

Eközben persze a piac Csipkerózsika álmát alussza és igazából nem is nagyon tudja, hogy van-e kiút a jelenlegi helyzetéből. Azok, akik most a tanulás útját választották hatalmas előnyre tehetnek szert, mert a piac nagyrészt még nem látja, hogy mi értelme lenne a tanulásnak.

Most pedig csavarodjuk vissza a szakmapolitikára. A takarító szektor szabályozása minimális mértékű, mondhatni lényegtelen. A kérdés az, hogy jó-e ez így, vagy nem? Amikor azt mondom, hogy nincs szabályozás, akkor arra értem, hogy az állam nem foglalkozik egy 300 – 350 000 milliárdos piaccal, ami egy kicsit szürkén és egy kicsit feketén is, de foglalkoztat legrosszabb esetben is kb. 60 – 70 000 embert. Nyilván ez nemzetgazdasági szemüvegen keresztül nem igazán látszik, azonban 40 - 50 000 ember csak és kizárólag ebből él, nincs más jövedelemforrásuk és nekik gondolom, fontos lenne, hogy tisztes polgári megélhetésük legyen és nem utolsó sorban hasznos és megbecsült tagjai legyen a társadalomnak.

Tehát amikor szabályozásról beszélek, nem biztos, hogy ez alatt csak az állami szabályozásra kell gondolni. A szabályozások alulról is indulhatnak és kikerekedhet belőlük valami olyan, ami nagyobb hatással lehet a szakmára, mint egy túl korán megjelenő törvény. Ilyen program lehet a JELENTÉS is, ilyen a kétévente rendezett szakmai kiállítás, vagy egy konferencia, ami már beépült a szakmai köztudatba. De vannak még olyan projektek, amiknek ha itt az ideje nagyot szólhatnak. A blogolásának nem jellemzője a három oldalas bejegyzés, azonban most egy új pályára fordultunk és visszafelé is gondolkodva, a könyvekben, ahol az olvasó dátumot lát, ott majd tudni fogja, hogy ez az információ még a könyv megjelenése előtt, mikor vált publikussá és, hogy annak volt-e bármilyen hatása a piac szeplőire.

A NAGYKÖNYV tehát ténylegesen is nagy lesz, mert igyekszik majd mindent magába foglalni abból, ami fontos és ugyanakkor egyik szakmai szint szakmai és vizsgakövetelményében sem szerepel. Mer, hogy akkor értelemszerűen az a főiskolai anyag. A NAGYKÖNYV bevállalja a takarítás és a határtudományok történelmének illetve még sok minden másnak az áttekintését is. Azt gondolom, hogy az év végére egy új helyzet áll majd elő. Persze mindezeken kívül még tudok valamit ami most még titok.