Mérsékelt érdeklődés és szereptévesztések
Tegnap részt vehettünk a BKIK Tisztítás-technológiai Szakmai Osztálya által szervezett XIII szabadegyetemen, kétes érzéseim voltak. Tulajdonképpen nem is értettem, már az elején sem a tematikát, de a helyszínen még zavarosabbá vált.
A helyzet tényleg szomorú, mert az előadókon kívül, az 5 MATISZ tag mellett volt még 5 másik lelkes hallgató. Külön öröm volt, hogy a szakma egyik nagy öregje, Drabek Ferenc is jelen volt. Nyilván ez nem a szervező hibája, ha szakma nem túl lelkes, és ha téma megfoghatatlan számára, akkor aztán végképp nem az.
Pedig a fenntarthatóság fontos és lényeges kérdés a takarítóiparban, de az előadók választása és előadásaik témája nem volt igazán szerencsés. Szerintem, ha a fenntarthatóságról beszélünk, akkor, elsősorban ennek a bevezetője lett volna nagyon lényeges, de még a rendezvény beharangozójában. A Bogdán Tibor felvezető előadása túl általános volt, és semmi szakmai specifikumot nem tartalmazott, nem nyitott meg semmilyen utat az előadok előtt.
Magas labdák, amik nem lettek leütve
A fenntarthatóság alapkérdése, a mi szempontunkból, a KÖRNYEZETBARÁT TAKARÍTÁS. Ez egy állami védjegy, amire fel kellett volna fűzni az előadásokat. Ennek a követelményrendszere (KT 64) egy olyan egzakt tudáscsomag lett volna, ami meghatározhat egy ilyen képzési programot.
Második fontos dolog, hogy a KÖRNYEZETBARÁT SZOLGÁLTATÁS, mint kevésbé ismert minősítés hogy kapcsolódhat, az ismert nemzeti és nemzetközi minősítésekhez, vagyis a KÖVET tett-e valamit a ZÖLD IRODA minősítés követelményrendszerében valami változást, annak kapcsán, hogy született egy állami követelményrendszer. Nyilván izgalmas lett volna hallgatni a LEED és BREEM minősítőket is, hogy miként viszonyulnak az új követelményrendszerhez. Ezt sajnos nem tudhattuk meg.
Harmadik kérdés, hogy az energiahatékonyság ténylegesen fontos kérdés, a háziasszonyok számára, de a szabályozásban egyelőre az ipari gépek nincsenek benne és ennek kapcsán izgalmas lett volna megtudni, hogy ezekre az EU törekvésekre milyen választ adjon, hogy reagáljon a takarítóipar. Ezt sem tudtuk meg.
Nyilván izgalmas fenntarthatósági kérdés, egy szennyvíztisztító telep működése, függetlenül attól, hogy csak „szőrmentén” érinti a takarítóipart, csak hát az előadásból pont az maradt ki, ami fontos lett volna számunkra. Mert, hogy a takarítóipar rengeteg tisztítószert önt a szennyvízbe és ezt a tényt vajon, hogy látja a szennyvíztisztítás? Nem utolsó sorban, pedig, hogy fenntarthatósági szempontból, mi lenne az elvárható?
A VERMOP előadása volt az egyetlen szakmai előadás. Károly a helyzet magaslatán volt, mint mindig. Gyors áttekintést adott az eszközökről és az uralkodó trendekről.
Az utolsó eladás aztán betette az ajtót. Az, hogy a kamara rendezvényén felléphet, egy olyan szervezet, ami a kamara szerepét próbálja átvenni egészen érdekes próbálkozás. Nyilván van alapja. Persze, az jó lett volna, ha az embert nem tájékoztatják félre és nem beszél egyfolytában úgy a szakmai osztályról, mintha az egy egyesület lenne. Mert, a BKIK nem fog belépni a SZAKOSZ-ba, hiszen az a szakmai szövetségek szövetsége. Ezért nem is tudom milyen együttműködésről beszélt.
Mindent összefoglalva, jó kis rendezvény volt, bár ne lett volna, mert hasznosabb lett volna.