Mindez úgy is megközelíthető, hogy vannak-e belső felelősök, akik aztán saját embereket vagy külső vállalkozókat kérnek számon, illetve, hogy ezek az emberek amúgy a szervezetben milyen helyet foglalnak el. Ugyanis a takarítás minősége nagyon sok esetben alku kérdése, egy adott eset vagy helyzet kapcsán meghatározó lehet, hogy a megrendelő embere milyen szintű döntéseket tud meghozni.

Ezekkel a szervezet valósan kifejezi, hogy mennyire fontos számára a tisztaság. Ebben a megközelítésben már ténylegesen is felállítható egy skála. Ebben az értelemben azok a szervezetek állnak a skála legmagasabb fokán ahol a takarítás – függetlenül attól, hogy az ki van szervezve vagy sem – irányítása a felső vezetőz a lehető legközelebb van. Vagyis minden helyzet, minden eltérés, minden időszakosan fontossá váló vagy különleges cél a legfelsőbb vezető közvetlen hatáskörében van. Lényege, hogy a hozzá legközelebb álló vezetőnek ezzel kapcsolatban a lehető legnagyobb hatásköre van.

A skála alján tehát a kiszervezett takarítást egy ügyintéző felügyeli, akinek aztán nincs semmilyen befolyása arra, hogy egy rosszul megkötött szerződés miképpen teljesül majd. Nyilvánvaló, hogy minden esemény, ami a takarítás és tisztaságcél körül zajlik is pontosan kifejezi azt, hogy mennyire fontos a tisztaság a szervezet legfelsőbb vezetőjének.

Ugyanakkor persze a szlogenek szintjén a tisztaság fontos csak…

A szervezet és a szervezeti politika persze időnként változik. Ilyenkor aztán valami előtérbe kerül és valami pedig a háttérbe csúszik. Egy vendéglátó egységben vagy egy egészségügyi intézményben nem kérdés, hogy a tisztaság és higiénia mondjuk, hogy meghatározó kérdés. Tulajdonképpen a „termék” egyik meghatározó tényezője, azonban a valóság az, hogy a szervezeteket markánsan megkülönbözteti az, hogy milyen szinten foglalkoznak vele. Továbbá ami szerintem a leglényegesebb, hogy akik foglalkoznak vele, azok milyen szinten értenek hozzá. Ugyanis az sajnos mindenhól alapvető hiba, hogy a kinevezett felelősök a saját hozzáértésüket nem gondolják hiánynak.

Ebben a megközelítésben, tehát aki felügyeli a takarítást, annak tisztában kell lenni a klasszikus technológiákkal és azok várható eredményeivel és aztán vagy egy nagy koncepcionális kérdés is. Ez pedig az, hogy milyen eredményt akarunk megvalósítani és azt miképpen mérjük. Mert, hogy sok esetben inkább csak legendák vannak az elvárt minőség kapcsán és sokkal kevésbé támaszkodik ez szakmai alapokra. Nagyon sok cégnél nem is egyértelmű, hogy pontosan milyen célt kell megvalósítani.

Tehát a fontosság, az szakmai elmélyülést is kell, hogy jelentsen

A takarítási szolgáltatás ilyen értelemben először is mély humán erőforrás szakmai kérdés, ugyanakkor van egy munkaerő-piaci helyzet is, vagyis kivel akarjuk megvalósítani az áhított tisztaságot. Ez részben toborzási technika, üzenettartalom és nyilván nem utolsó sorban bér és béren kívüli juttatások jól átgondolt rendszere. Erre épül rá aztán a belső szervezési és monitoring rendszer, ami katonai szintű fegyelmet kell, hogy megvalósítson, annak függvényében, hogy ténylegesen is mennyire fontos a takarítás és a tisztaság. Tehát ha műtét maradhat el a takarító hiánya miatt, akkor a takarító egyenrangú – még leírni is izgalmas – az egészségügyi személyzettel. A hétköznapi valóság, figyelem, megítélés és megbecsülés persze nem ezt mutatja.

Fontos tehát, hogy miképpen merítünk, a társadalom, különböző rétegeiből és hogyan válogatunk, aztán pedig miképpen becsüljük meg a takarítót mind embert. Csak egy példa: egyik kórházban, a konfliktushelyzet az, hogy a portás nem adja oda a személyzeti WC kulcsát a takarítónak, mert szerinte azt egy zárt kör használhatja csak. Pedig a portás és a takarító ugyanazon szervezet alkalmazottai, de a „kaszttudat” vagy az előítélet keményen és könyörtelenül működik. Nyilván ez is kifejez valamit…

Mindent összerakva, a takarítás nagy kihívásokkal küzd, mert a takarításban dolgozókban még nem tudatosult, hogy bizony a legtöbbet ők tehetik, hogy a megítélésük változzon. Mert azon túl, hogy a létszám megvan meghatározó kérdés, hogy mennyire ért a munkájához, milyen dinamizmussal dolgozik, és milyen attitűdjei vannak a kedvezményezettekkel szemben. Utóbbi önmagában meghatározhatja, azt, hogy a megrendelő, hogy éli meg a szolgáltatás minőségét. Tehát a fontossági skála onnan is megközelíthető, hogy a szolgáltató csapat mit „tud letenni az asztalra”. Vagyis mi az ami a takarító, mi az ami a szervezet szintjén valósítható meg és hol vannak az objektív korlátok, amiért viszont már a megrendelőnek vagy kedvezményezetteknek is tenni kell valamit.