Ma pihenünk
Igen nyilván azok pihennek, akik minden házi feladatukat elvégezték. A többiek pedig elolvassák a mai cikket és egy kicsit visszamennek az időben és megnézik mit mulasztottak el. Tudom, hogy ez nem felemelő, viszont rendkívül fontos.
Ma pihenünk
Igen nyilván azok pihennek, akik minden házi feladatukat elvégezték. A többiek pedig elolvassák a mai cikket és egy kicsit visszamennek az időben és megnézik mit mulasztottak el. Tudom, hogy ez nem felemelő, viszont rendkívül fontos.
A válaszok között van egy érdekes felvetés, ami azzal próbálja igazolni, hogy a takarító szakma is elvan szakképzetlen emberekkel, mert hiszen az autógyártás és az építőipar is, és lám mindkettő milyen jól prosperál.
Na, akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba
Mivel én is sokat szoktam példálózni az autóiparral, 2018-ban kínálkozott egy lehetőség és egyben egy kihívás és elmentem dolgozni a kecskeméti Mercédesz gyárba. Takarítási projektmenedzserként lehúztam 14 hónapot. Ez idő alatt sok mindent láttam, sok mindent tapasztaltam és azt gondolom, hogy hiteles tudok lenni abban, hogy miképpen van megszervezve az autógyártás.
Egy gépkocsi minden egyes eleme erre szakosodott, nagy tapasztalatú technikai és technológiai mérnökök és ipari formatervezők keze alatt születik. Ez a tervezési szakasz adott esetben akár évekig is eltarthat, és ugyanakkor nagy figyelem van azon, hogy amikor a terv sorozatgyártásra készen lesz, legyen trendi, lehessen hatékonyan gyártani és beleférjenek a tervezett büdzsébe. Ennek megfelelően itt a hozzáadott érték kiemelkedő. Mindezekkel szemben a takarító szektor cégvezetőinek bűne, hogy a szolgáltatástervezés az elmúlt 30 évben sem nyert polgárjogot. Vagyis ma a takarítószektor egy részt nem rendelkezik elegendő és megfelelő szakmai szintű szakemberekkel, hogy egy mindenre kiterjedő és megvalósítható higiénia/szolgáltatási tervet előalítson, ami annyira tökéletesen működik, hogy nem megfelelő karbantartással elműködik egy-két évtizedig. Mivel nincsen ilyen kapacitások, az Ajánlatkérők ezt tudomásul veszik, aminek eredményeképpen a cégvezetőkőn nincs kényszer, hogy ezeket a képességeket kifejlesszék. Ha pedig nincs kényszer, akkor a takarítócég-vezető, sem a nagy, sem a kicsi még levegőt sem venne.
Tehát a lényeget összefoglalva, az autógyártást nem az ügyfelek húzták fel oda, ahol most van, és ami a világgazdaság egyik meghatározó pillére, hanem maguk a gyártók. Ne feledjük, amikor a motorizált jármű megjelent a XIX. század végén volt egy több évezredes kultúrájú versenytársa, a ló. A gyártóknak ezt a terméket, gondolkodást, megszokást és nem ritkán előítéleteket kellett kegyezni, hogy talpon maradjanak. Ezért fejleszteni kellett a gyártást, amiben a tervezés kulcskérdés volt, nem beszélve a szabványok tömegéről, amivel el lehetett érni a csereszavatosságot. Versenyeket kellett szervezni, divatot kellett teremteni és el kellett érni, hogy az emberek beszéljenek erről, ezért aztán szerepelni lelett mindenhol ahol lehet. Közben belépett két háború is folyamatba (krízis vagy lehetőség?), ahol a gyártok megmutathatták mit tudnak és technikai/teljesítmény/alkalmazhatósági fölényük kezdett egyértelművé válni. Ez nagyjából 100 év alatt összejött.
Hol vagyunk mi ettől? Héraklész már több mint 3 000 évvel ezelőtt, már pénzt kért Augiász istállóinak kitakarításáért, tehát innen számíthatjuk a hivatásos takarítás megszületését, de sajnos ez nekünk nem volt elég, ahhoz, hogy felzárkózzunk. Bár Héraklész ezt a pénz nem kapta meg, sőt a király még azt is letagadta, hogy egyáltalán megígérte. Lehet, hogy ez az oka mindennek?
Mennyire használtuk ki a vírus kínálta lehetőségeket?
Illetve a múlt héten feltett kérdések:
