Lézerkard vagy UV fény?
Az, hogy a takarító a területen csak jelen van és ott csinál is valamit eddig nem volt kérdés. A 2000-es években a minőség kérdésével csak elméleti szinten foglalkoztunk. A mindennapi gyakorlatban a megrendelők egy elég nagy részének és a takarító cégeknek is ez nem volt kritikus kérdés.
Az évtized vége felé azonban Nyugat-Európában egyre erőteljesebb lett az a felismerés, hogy az esztelen ár harcot csak a megrendelői oldalon és csak és kizárólag a minőség tudatosításával lehet megállítani.
A szakmapolitika már a 2000-es éveket megelőzően kitalálta a dolgot, de kb. 10 év kellett ahhoz, hogy ez a Nyugat-Európai szakmát áthassa. Magyarországon ennél is rosszabb a helyzet, az MSZ EN 13549: 2004 szabvány már több mint 10 éve rendelkezésünkre áll, a magyar takarítóipar passzátszelet fújó menedzsmentje még nem vett tudomást róla.
A helyzet kulcsa a kényszer
A kényszer viszont olyan küszöb, amiben sokan megbotlanak és elhasalnak. Azután pedig lesz, aki fel tud állni és lesz, aki nem.
A minőségmérés első morzsája, hogy végül is mire vállalkozunk? Mit takarítunk el? Milyen eredményességgel és ezt miképpen mérjük objektíven?
Az UV fény megmutatja a karbonátos maradványokat melyek szabad szemmel nem láthatók.
Ha tehát ezt a megrendelő megtudja, lesz cég, aki elvérzik és lesz, olyan is aki ezt is tudja. Ez a piaci verseny. Ja, hogy ez nehezen vezethető be a mai helyzetben? Tudom, de meg van rá a megoldás, december 12-én elmondom. Ez egy olyan nap lesz, ahol cégvezetőként rengeteget tanulhatsz. Légy részese a felismerésnek el és ledöbbensz majd, hogy milyen eszközöket kaphatsz a kezedbe.
