KPI VS BENCHMARK
Sokak számára ismeretlen fogalmak. Azt hiszem érdemben akkor léphetünk tovább, ha bizonyos szakkifejezések tisztáznunk kell, mert ezek adott esetben erőteljesen megváltoztatják a gondolkodásmódunkat és a munkatársainkkal való együttműködést.
A KPI (Key Performance Indikátor) valamilyen cégen belüli folyamat, vagy művelet monitorozására szokás alkalmazni. Egy nagyon egyszerű példa: Mennyi megrendelés volt az elmúlt hónapban/héten/napon, vagy mekkora volt az árrés/bevétel forintban vagy euróban, vagy egy kicsit mélyebbre ásva, mennyi volt az átlagos takarítási teljesítmény az adott hónapban. Utóbbi mértékegysége a m2/óra.
A BENCHMARK is valójában ez, de az alapvetően egy szektor vagy egy iparág átlagos vagy legjobb teljesítményét írja le és ez adott esetben messze lehet, de minden esetre ritkán esik egybe az egyes vállaltok teljesítményével.
Mindkét esetben azonban rendkívül izgalmas kérdés, hogy miként jutunk el oda, hogy mit tekintünk kulcs paraméternek. Ugyanis ez egy olyan fogalom vagy fogalom csoport kell, hogy legyen, ami a lehető legközelebb visz ahhoz, hogy felismerjük, és megértsük, hol lehet a hiba a rendszerünkben vagy éppen ellenkezőleg tisztában legyünk azzal, hogy szervezetünknek, egy adott periódusban (jelenleg vagy a múltban) mi az erőssége és nyilván roppant izgalmas, hogy ez a képesség hogyan tartható meg hosszútávon.
Fontos tehát látni azt, hogy ezek a számok bár abszolút értékek, a megítélésük mégis relatív, mert minden esetben valamihez hasonlítva vagy valamilyen kontextusban van jelentőségük. Az egész értékelési folyamatot pedig rettenetesen fékezi, ha egy szektorban nincs gondolkodás és nincsenek adatok sem azzal kapcsolatban, hogy milyen elérhető vagy elért teljesítmények vannak.
Mindezeknek megfelelően a takarító szektor bizonyos házi feladatokat el kéne, hogy végezzen, bár ez mindenki úgy látja, hogy per pillanat nem ez a legfontosabb dolog az életében. Ez egy tény, de nem vezet sehová.
Kapcsolódva az előző cikkemhez, nyilván ez nem csak a cégvezetők szintjén deficit, hanem a végrehajtó állomány szintjén is. Mert mint mondtam Mari Bácsi nem nagyon foglalkozik azzal, hogy ha a nyirkos feltörlést helyesen végezné, akkor hány négyzetmétert lenne képes feltörölni egy folyosón vagy egy osztályteremben. Továbbá miképpen alakulna a megrendelő vagy a kedvezményezettek által érzékelt minőség kérdése, ha a nyirkos feltörlés helyett mondjuk, impregnált mikro szálas feltörlést alkalmazna? Vagy mondjuk, söpörne is a feltörlés előtt?
Mindez persze a vélekedéssel ellentétben rendkívül fontos, mert a szolgáltatási díjakat végső soron ez határozza meg és akkor egy pályáztat, kapcsán nem lenne 200%-os különbség a legalacsonyabb és a legdrágább díj között. Nyilván ilyenkor valaki durván elszámolja magát és szegénynek nincs semmi kontrolra sem lehetősége. Nyilván ez a verseny lényege lenne, ha a megrendelő ki tudná szűrni, hogy ki az, akinek halvány lila dunsztja sincs ahhoz, hogy adott esetben mi lenne a reális, vagy szektor szinten, adott bérszínvonalon a maximálisan elérhető teljesítmény.
Tehát akkor kit érdeke mélyebben ez a téma?