Közgazdaságtan, ahogy még nem láttad
Amikor a török szemináriumot tartottam, volt alkalmam elbeszélgetni néhány török vállalkozóval. Közülük sokan egy-két évtizedes németországi tapasztalattal tértek haza és alapították meg cégeiket. Nagyon érdekes volt, hogy állandóan a Német modellre hivatkoztak és azt mindig szembeállították a Török modellel. Később kiderült, hogy semmi sem az, aminek látszik.
A terméknek vagy szolgáltatásnak van ÉRTÉKE, van ÁRA és van, amiért GAZDÁT CSERÉL!
Lehet, hogy ezt a Török közmondást már ismeritek, azonban nagyon érdes ennek a mélyebb összefüggésrendszere, ami lehet, hogy 3 vagy 5 000 éve változatlan és megismerése esetleg tudósíthatja, hogy vannak feladatok, amit a Magyar Takarító vezető nem végez el.
Az ÉRTÉK
Az ÉRTÉK a mindenkori társadalom és/vagy egyén értékrendje szerinti megítélés és termékkel vagy szolgáltatással kapcsolatban. A megítélés időben nem statikus, hanem egy görbét ír le, aminek van egy vagy több felszálló, egy vagy több stagnáló és egy vagy több lecsengő szakasza. Ez a görbe nagyon változatos tud lenni, de a fejlődés vége az, hogy az adott terméket vagy szolgáltatást leváltja egy másik. Példaképpen a ló, mint közlekedési eszköz egy 10 000 éves ciklus végén kb. 50 év alatt kiment a divatból. Az értékgörbe más és más képet mutathat annak függvényében, hogy miképpen határozzuk meg a terméket. Mondjuk más a görbe, ha csak általában az autót vizsgáljuk, vagy kifejezetten a diesel meghajtású autót, lásd az utóbbi idők botrányait. A görbét természetesen a földrajzi hely és/vagy célközönség is megszabja, éles különbség van az diesel megítélése közt Amerika és Európa között.
Tehát az éték adott, folyamatosan alakul és értelemszerűen befolyásolható is.
Az ÁR
Mindezekkel szemben az ÁR csak és kizárólag a gyártó megítélése a saját termékéről. Azon túl, hogy ez is lehet dinamikus, tehát voltozik még szubjektív is, hiszen a gyártó sok esetben elfogult lehet a saját termékével szemben és ilyenkor hajlamos a túlárazásra. Ezen kívül természetesen lehet olyan helyzet is, amikor valami kényszer alul áraztatja vele a terméket.
Mint mondottam z ár dinamikus, mert van néhány objektív szempont is, ami eltérítheti például a növekvő költségek (bérek változása, alapanyagok drágulása, stb.) vagy éppen fordítva a bevált innovációknak köszönhetően a csökkenő költségek (automatizálás, átszervezés, stb.).
Aki pedig azt gondolja, addig úgy tudta, hogy az árat a kereslet és a kínálat határozza meg, azt ki kell ábrándítanom. Igen, mert ez az alapvetés kb. annyira igaz, mint az, hogy minden ember egyforma. Ami önmagában felületesen nézve igaz, de lényegében használhatatlan.
A lényeg természetesen a harmadik elemben van, vagyis, hogy mennyiért cserél gazdát az adott termék vagy szolgáltatás.
Itt jön be egyszer az alku és a kommunikáció. Aztán alapkérdés az is, hogy az árhoz képest mi a vevő értékrendje és végül is, ami döntően meghatározza a folyamatot az a vevő pillanatnyi szubjektív realitása.
Végül is, akkor mi a szerepe az értéknek és az árnak, ha a vevő szubjektíven dönt?
Hát végtelenül egyszerű, a vevő egy illúzió részese, azt hiszi, hogy objektíven és tudományosan meghatározta, hogy mi a jó neki. Azonban a véleményét tudat alatt erőteljesen befolyásolták olyan tényezők, amik az értékmegítélésből fakadnak, és amik évek, évtizedek alatt alakulnak ki és akár másodpercek alatt meg is változhatnak. Ezekkel áll szemben vagy éppen ezeket erősíti meg az eladó ígérete, ami, aztán ha egyrészről hiteles, másrésről pedig ad elégséges garanciát is, meggyőző lehet.
Az, hogy mi a tanulság ezzel kapcsolatban a takarítóipar számára, azt kifejtem az augusztus végi továbbképzésen. Ugyanis mindezek mellett a takarítási szolgáltatások sajátossága, hogy az igazán kritikus kérdés csak a szerződéskötés követően jelenik meg, hiszen a vevőt nap, mint nap elégedetté kell tenni.
