Közeledik
Lassan véget ér az év, de még van néhány fontos dolog. Így terveztem a 2016-ot is, de akkor az, nem jött be. 2017 egy rendkívül nehéz év volt, amiből három hónap ki is esett. A 2018 már most meghozta a tervezett eredményeket, és reméljük, hogy a január nem csak nekem, hanem mindenkinek úgy indul, ahogy azt eltervezte.
Most úgy érzem, hogy minden jól működik. Az idő továbbra is kevés, de lépésről lépésre haladok előre. A szolgáltatásvezető könyv megjelent, és készen vagyok a hozzá tartozó tréning kiegészítő munka füzettel is.
A következő lépés az Intézménytakarító megjelentetése. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan készül az a könyv is, ami a főiskolai anyag jegyzete. Ezek megjelenése nagy előrelépés lesz, persze továbbra is nyitott kérdés, hogy a piac akar-e fejlődni, vagy nem.
A jövő érdekes meglepetéseket tartogat a szektor számára, nem csak Magyarországon, hanem Kelet-közép Európában és a világban is. A helyzet, ami mára kialakult nem kezelhető egyszerűen és végkép nem kezelhető úgy, ahogy azt eddig kezelte a takarító szektor döntéshozói köre.
Hírek szerint az ISS, a világ legnagyobb takarító cége, ami több mint 70 országban van jelen, mintegy 100 000 takarítót készül leépíteni azzal, hogy áruba bocsájtja 13 országban lévő takarítási portfolióját és kivonul azokról a piacokról, ahol a nyereség nem éri el a központilag elvárt szintet. Ezek között ott vannak a visegrádi országok és Románia is. Ezzel szemben más cégek, nem jó szántukból, de brutális béremelésekre készülnek, ami lehetséges, hogy átrendezi majd a piacot, a minőség és a szolgáltatási árak tekintetében is.
A nagy kérdés persze továbbra is az, hogy a tudás hatalom-e?
Én személy szerint azt látom, hogy különböző síkok vannak és ezek között nem nagyon van átjárás. A tragédia pedig az, hogy a menedzsment megállapodások mögött a legtöbb cég esetében a menedzsmentnek vajmi kevés ráhatása van a szolgáltatási minőség javítására. Bármilyen változás következik be a szolgáltatási díjak terén, annak abszolút és objektív akadályai vannak, hogy lényeges változást tudjanak okozni a szolgáltatási minőségben.
A helyzet nyilván nem reménytelen, de ehhez sokkal több erőfeszítés kell, mint eddig bármikor. Azt gondolom, hogy 2019 vagy egy hosszan elhúzódó átmenet első éve lesz, talán ez a valószínűbb vagy az összeomlásé. Bármennyire is annak tűnik, nem vagyok pesszimista, pontosan látom, hol van az a pálya, amit be kéne járni. Azonban ez olyan áldozatokkal jár, amit ma kevés cégvezető vállal be, mert egyrészt nem nagyon hisz abban, hogy a változás elérhető lenne. Másrészt a piacvezető cégek vezetői most mindegyike kivétel nélkül egy olyan életszakaszban van, amikor a működésének nem sajátossága egy nagy és ambiciózus, de kétes kimenetelűnek látott/látszó projektbe való beleugrás.
Nagyon sarkosan, mi lenne ez a cél?
Hirtelen, és egy várható nagy vihar előtt, egy nehézkes és sodródó, léket kapott flotta, 4 000 hajó, hivatalosan 50 000 fős legénységének, (akik átlagéletkora 50 felett van, és akiknek nagy része a víz kipumpálásával van elfoglalva) átalakítása elit csapattá. Ja, lehet, hogy sokkal többen is vannak, csak nem tudunk róluk?
