Kommunikáció, szakma és kísérletek
Alapvetően két irányba látok fejlődési lehetőséget. Az egyik, hogy a takarító közösségnek erőteljesebben kell azonosulni önmagával és a második, hogy a takarítónak személyesen kell objektív és szubjektív kommunikációs offenzívát indítania. Tehát egy kicsit előre léphetünk a jól megfogalmazott és a társadalomnak szánt üzenetek terén.
A ruházat valószínű, hogy 15 vagy 20 ezer ével ezelőtt egyrészt még erősen hiányos volt, másrészt nem igazán jelentett túl sokat, mert az ősközösségben nem nagyon voltak szerepek és státusok. Nem tudjuk pontosan hogyan működött a rendszer, csak a mai kőkorszaki szinten maradt elszigetelődött törzsek életéből indulhatunk ki. Viszont a tömeges letelepedés és agrárforradalom meghozta az a helyzetet, ami aztán 10 000 éve fennáll, hogy „a ruha teszi az embert”.
A takarító társadalom sem bújhat ki e törvényszerűségek közül, de azért folyamatosan próbálkozik. Ebben az esetben nem konkrétan tesz valamit, amivel lehet, hogy valamilyen eredményt elér, hanem éppen ellenkezőleg, sokkal inkább nem tesz semmit és csak sodródik az árral, illetve erőteljesen csodálkozik, hogy a helyzete nem javul és nem is változik, ha pedig igen, akkor az csak negatív irányban.
Az önbecsülésnek határozott jelentősége van
A világban vannak stílusok, szinte megszámlálhatatlan sok. Mások szerint pedig nem igazán olyan sok. Minden esetre a divatdiktátorok jó néhány markáns különbséget megfogalmaznak, és persze vannak „no name influencerek” is, ugyanakkor van a „kínai piac” ami arra épít, hogy majd az emberek az igényeik szerint, de a lehetőségeiket figyelembe véve, majd vesznek valamit magukra. A skála egyik oldalán van a túlárazott csúcsminőség és a másik oldalon a még elfogadható színvonal, ami sok esetben szintén túlárazott. A vevő jól semmiképpen nem ját, de nem is ez a lényeg, hanem sokkal inkább az, amit az öltözködésével kifejez.
Nekem az mindig tetszett, hogy Mark Zuckerberg, a világ egyik leggazdagabb embere, mindig ugyanolyan színű pólóban jelenik meg a nyilvánosság előtt. „A stílus örök, minden más csak próbálkozás”, nem tudom ki mondta ezt, de talán fején találta a szöget.
A nagy kérdés persze valahol az, hogy a mai világban tudsz-e egyedi lenni vagy éppen az az értékmérő, hogy melyik vagy milyen csoporthoz tartozol és mennyire vagy képes felvállalni, hogy a csoportértéke beépüljenek a személyes identitásodba. Ha ezt most takarító emberként nézem, akkor egy kicsit nehéz a helyzet, mert nem biztos, hogy ma olyan menő dolog, hogy az ember takarít és ezt még nagydobra is veri. Netán még büszke is rá.
Önbecsülés turbó fokozat
A csoport társadalmi megítélése nagyban függ attól, hogy a társadalom mit tud az adott csoportról és annak függvényében, hogy az adott csoport mennyire polgárpukkasztó vagy éppen rendkívüli társadalmi hasznot hóz, sok féle megítélés lehet. Igen, sok esetben előítéletek is vannak és iszonyatos információ hiány és lemaradás, az adott csoport fejlődéséhez képest. Az tisztán kell látni, hogy a társadalom nem tud abban elmerülni, hogy egy csoport fejlődése hova tart és éppen hol tart, illetve milyen lehetne a helyzet ideális esetben. A társadalom morzsákat lát, puzzle darabokat, amiket aztán tudat alatt illeszt össze és alakul ki a véleménye, adott esetben előítélete is. Tehát a hangsúly a morzsákon, mert mélyebb információ átadásra nincs fogadókészség!
Jól és kevésbé jól megfogalmazott üzenetek
Nem tudjuk pontosan, hogy a társadalom és azon belül különböző csoportok milyen fősodor szerint alakítják ki véleményüket. Igen, vannak ideológiai irányzatok, amihez az egyén csatlakozik, vagy valamilyen szinten, valamelyikkel azonosul. Nem tudjuk pontosan, hogy ki, milyen morzsára miképpen reagál, azt viszont pontosan tudjuk, hogy leginkább annak van jelentősége, hogy a csoport üzeneteket fogalmaz meg. Amikor ezek az üzenetek elérnek egy kritikus szintet, akkor az van, hogy egyrészt megfelelnek a csoport önmagáról alkotott képének, másrészt átmegy valami. Ez hiányzik most a takarító szakmának!
A takarítói munkaruha üzenete
Addig, míg nem indultunk az EuroSkills nemzetközi szakmai versenyen 2008-ban, nem sokat foglalkoztam azzal, hogy milyen különbségek vannak munkaruha és munkaruha között. Abban az időben voltak a tradicionális hazai gyártású, mondhatni, no name munkaruhák és a márkás nyugatiak. Döbbenetes minőség és ár különbség volt közöttük, és amikor erről beszélgettünk, akkor a cégvezető őszintén mondták, hogy ezek ma nincsenek beépítve a nyomott szolgáltatási díjakba. Közben azért azt láttam, hogy az akkori és későbbi versenyzőink önbecsülését nagyban befolyásolta az, hogy milyen a póló és milyen logó van rajta. Újra a csoporthoz való tartozásnál vagyunk.
Most jön az nagy előrelépés
Tegnap elindítottam egy lehetőséget. Ez valójában egy kísérlet, egyrészt a jól megfogalmazott üzenetek vonatkozásban! Másrészt abban, hogy akarunk-e egyáltalán üzenni a társadalomnak? Persze meghúzhatjuk magunkat és összetöpörödhetünk olyan kicsire, amilyen kicsire csak tudunk és várhatjuk, hogy majd az univerzum, vagy isteni gondviselés megoldja az évszázados problémánkat. Ez most egy nagy lehetőség párbeszédre, üzenetek kiérlelésére és hát bizonyos mértékben önmagunk felvállalására.