A tegnap próbáltam összeszedni restanciáim és komoly puffer napot szerveztem. Ez bizonyos értelemben nem a tervek szerint sikerült, de szerintem jó volt így. A tegnapi poszt megmozgatta az ismerőseim egy részét és nagyon érdekes párbeszédek alakultak ki. Ma is ez a program, mert sok minden körmömre égett és közben néhány beszélgetést mára tettem át.

A kilépés tehát azt jelenti, hogy levedlem a szakbarbár énemet és a nagyobb összefüggésekre koncentrálok.

A kilépés azt is jelenti, hogy mostantól bizonyos témák esetében tágítom a célközönséget. Az elmúlt 25 – 30 év alatt sok féle tapasztalatot és tudást halmoztam fel, ami a takarítástól független. Ezeket most rendszerezem, és akinek kell, annak átadom.

Azt gondolom, hogy a szakmai problémák központi megoldásáról nem kéne többet álmodozni és reménykedni se. A problémák akkor oldódnak meg, ha lesz legalább egy tökös, vagy több takarító cégvezető, aki bevállalja a kiugrást és az azzal járó kockázatokat, nyilván ennek lehet nagy eredménye is.

Az elmúlt időben és hát jelenleg is folynak központi törekvések a szakma megreformálására, de kevés követővel. Ezeken nyilván megvan a szerepük, céljuk és értelműk is. Viszont csak önmagunkban soha nem fognak eredményre vezetni. Változás akkor lesz, ha valaki elindul és „felfedezi Amerikát”. Nem tudom elég érthető vagyok-e olyan nincs, hogy valami központi szabályozás keretein belül majd mindenkinek jó lesz, olyan van, hogy egy valaki kilép és felmászik a csúcsra. Persze irigyelni fogják, mondanak rá kígyót és békát, de onnantól már mindenki nyugtázza, az a csúcs megmászható és része mindenki realitásának még akkor is, ha Ö maga soha nem fog óda feljutni.

Mikor következik be a változás?

Akkor, amikor a jön az új generáció és meglévő realitásokból és néhány új elemből megteremti a saját világát. Ez a világ jobb lesz vagy rosszabb, nem tudjuk, csak azt, hogy más lesz. Tehát aki túl akar élni és szomjazza a változást, változzon meg önmagát.

Ahhoz, hogy valaki változzon mi szükséges?

Hát belső sorban belső szándék. Mitől ébred ez? Hogyan különböztetjük meg a motivációt a manipulációtól. Mitől lesz valaki jobban vagy kevésbé motivált? Tudjuk-e, hogy micsoda veszélyei vannak a demotivációs vezetői cselekedeteknek? Számít-e az, hogy bánunk az emberekkel, a mai munkaerő helyzetben?

Ha érdekel, hogy mit lehet beszélni, vitázni és ötletelni az ösztönzés-megbecsülés témakörben 8 órán át, és hogy milyen veszélyek fenyegetnek, ha ezzel nem vagy tisztában, akkor kb. egy hónap múlva szerezek egy ezzel kapcsolatos szakmai napot. Viszont jelenleg nem tudom hova szervezzem, mert a téma pesszimistán számítva érdekelhet, mondjuk 15 embert, de az is lehet, hogy 600-at. Utóbbit azért merem leírni, mert a tegnapi blog bejegyzésemnek ennyi volt a találta. Az sem lenne megoldás, ha valami átlaggal számolnánk, mert helyszín függvényében más-más díjakkal kell kalkulálni és célom, hogy a díjat relatíve olcsón szinten tartsam és nekem is megérje.

>> ŰRLAP <<