Jövőkutatás szempontjából vizsgálva a robotika előretörése nagy társadalmi átalakulást hoz már rövidtávon is, de a hosszú távú változások egyelőre beláthatatlanok. Ami rövidtávon izgalmas, hogy azok a munkavállalók, akik ma az a munkájuk, hogy egyszerű ismétlődő feladatokat végeznek, nem biztos, hogy innen mehetnek nyugdíjba.

Tehát a takarítóiparban dolgozó emberek elgondolkodhatnak azon, hogy mit csináljanak most, hogy 5 – 10 év múlva nem kerüljenek bele életük legnagyobb válságába. Most az látszik, hogy majdnem mindegy milyen szakmában van az ember az automatizálás minden szakmát érinteni fog valamilyen szinten. Ezért most a kérdés az, hogy ki válik szükségtelenné. Optimistábban megfogalmazva:

•          Munkavallóként mit kell tennem azért, hogy egy adott szakmában az automatizálás folyamatai közepette is hasznos munkavállaló maradjak?
•          Vállalkozóként milyen beruházásokra és tudásszerzésre kell felkészülnöm, hogy a piacon versenyben maradjak?

A felmérések azt mutatják, hogy még egyik csoport sem esett pánikba, még senki nem gondolja, hogy nagy veszélyben lenne. Pedig a helyzet az, hogy 2016 – 2018 között a gyártók az bevételük több mint 15%-át fordították automatizálás fejlesztésre és több mint 50 új cég jött létre csak és kizárólag automatizálás fejlesztésre. Ez csak a takarítóipar, ahol az elmúlt tíz évben, valljuk be, nem sok koncepcionálisan új irány felé mutató fejlesztés történt. Tehát valahol valamilyen verseny elindult, a startpisztoly már régebben eldördült és a piacvezetők már küzdenek.

Nézzük az előttünk álló lehetőségeket!

•          Aki munkavállaló csak akkor marad pályán, bármely szakterületen, ha ott fel tud mutatni végzettséget és tapasztalatot. Minél magasabb szintű végzettséget és minél szélesebb körű tapasztalatot. Ugyanakkor, amikor egy adott feladatra keresnek valakit, akkor a munkaadót egy bizonyos végzettség és egy bizonyos területen szerzett legmélyebb tapasztalat fogja érdekelni. Tehát a jövő az, hogy szélesíteni is kell, de szakosodni is. Fel kell készülni arra, hogy bármely területen a szakmány belül, meg van a potenciális lehetőségünk arra, hogy a legelmélyültebbek legyünk. Ez nagyon komoly feladat.
•          Aki munkaadó, annak a helyzete még nehezebb. A piacon meghatározó lesz az, hogy az a szakterület, amire szakosodik, az valójában mekkora és „mennyien esznek a tortából”. Az első izgalmas kérdés, hogy a piaci harcot hol akarja megvívni, klasszikus terepen vagy képes kitalálni egy új szegmens? Egyik esetében sem egyszerű a helyzet, mindenhol lesz küzdelem és a legfontosabb szempont, hogy a megrendelő mit tekint értéknek. Nyilván egy bizonyos mértékig formálható a vevő, de lényegében az a kérdés, hogy ki elégítik ki a legjobb ár/érték arányon az igényeit. Illetve ezek az igények milyen szintűek, mert a piacon majd minden ár/érték aránya rendben van, a verseny ott dől el, hogy mit vár el a vevő technikai és kulturális szinten.

Tehát azt tudom javasolni, hogy dönteni kell. Dönteni az üzletágról, és választani egy szakterületet. Ha ez megvan, hirtelen komoly energiákat kell fektetni a szakterület és környezetével való összefüggések lehető legmélyebb megismerésére. Ez a pozicionálás. A megismerés lehet, hogy magával hozza a szakterület váltást is. nem baj, csak a lényeg az, hogy mindenhol otthonosan mozogjunk és tudja meg az is, akinek erre szüksége lehet. Tehát a szakmai fejlődés és a marketing nem szakadhat el egymástól. Erre egy személyes blog kivalló eszköz.