Vagyis a legtöbb ember gondolkodása úgymond földhözragadt, elsősorban a beállatható dolgokra koncentrál. Úgy is szokták mondani, hogy ha nincs semmi víziója, akkor két lábbal áll a földön.

Lépjünk ezen túl egy pillanatra és nézzük, meg a mi van az emberek fejében.   

Rövid távú célok és reakciók a környezeti változásokra. Az evolúció során így alakultunk ki. Ilyen az átlagember. Természetesen az átlag nem igazán jó megközelítés ezért jobban meg tudjuk fogni a helyzetet, ha felállítunk egy skálát, aminek a legmagasabb pontjára olyan embereket sorolunk, aki egészen komoly vagy nagy dolgokat vittek véghez és az aljára pedig olyanokat, aki még soha semmit nem tettek le az asztalra.

Nevezzük ezt cselekvési képesség skálának

Mit jelent az, hogy letettek valamit az asztalra? Hát elhitték, amit gondoltak és megvalósítottak valamit, amire előttük senki nem gondolt. Hangsúlyozón nem csak az ötlet izgalmas, hanem az, hogy az hogyan materializálódik. Vagy lehet ez a dolog egy megoldás is, egy már régóta ismert, de senki által nem megoldott problémára.

Tehát a skála tetején olyan emberek vannak, akik hosszú távra terveznek és vannak köztük olyanok is, akik még saját életén túlra is. Ezeknek az embereknek a relatív tudatossága a legnagyobb.

Álljunk itt meg egy szóra!

Gondold, végig milyen terveit vannak és azok milyen távra szólnak.

Ha terveid döntő többsége órás vagy napi, ha pedig csak ilyen van, akkor bármilyen szomorú is, és remélem nem bántalak meg, de a BÁNYÁSZ BÉKA szinten vegetálsz. Ha a terveid nagy része hónapos vagy netán éves, akkor te egy PROFI ZSOLDOS vagy. Nem tudom, hogy ezt hogy éled meg, de nem törvényszerű, hogy ma egy adott szinten vagy, akkor mindig is ott maradj. Akinek már évtizedes tervei vannak a GONDOZÓ szintnek hívjuk és van ennél egy magasabb szint is az ALKOTÓ.

Beszélgessünk róla!

Ajánlom szakértő társaimnak is, egynek különösen.