A pandémia sok előnnyel is járt. Aki nyitott volt rá, újragondolhatta élete stratégiáját. Nem arról van szó, hogy mindenre fel tudsz készülni, hanem sokkal inkább arról, hogy új utakat próbálsz ki. Ugyanis ha mindent, mindig ugyanúgy csinálsz, nagy butaság más eredményt várni.

Éles fordulat!

Ma úgy látom három alapvető fő problémánk van. Minden más csak mellékszál, ami részben megoldódhatna magától, részben pedig nem állna elő.

Az első tüske, ami időnként a bőrünkhöz ér!

A takarító szektor alapvető problémája, hogy az egy menekülési pálya és nem karrier. Mondhatjuk úgy, hogy aki itt van, azok 90%-a nem tudatosan és jutott ide, hanem a szél fújta ide. Ez részben azt jelenti, hogy szinte senki nem rendelkezik sem megfelelő, sem elegendő szakma specifikus tudással. A szakma alapvetően spontánul tanul, és ahogy mondani szoktuk, a koszon kívül is ragad rá valami. Van, akire több, van, akire kevesebb és van, akiről lepereg.

A második egy mélyen bőrünk alá bújt mérgező tüske!

Függetlenül attól, hogy az előzőek szerint nincs elég tudás és nincs elég rálátás, a takarító cégvezetők azt hiszik értik a piacot, tudják, mit gondol a megrendelő. Hát ez messze nem így van, amit aztán tetéz egy másik legenda: a takarító cégvezető elsősorban nem szakember kell, legyen, hanem menedzser. Tehát a szektor kommunikációja, de szakmai alapokon nyugszik, nem a szakmai korlátok között halad, hanem egy félreértett igényt akar kiszolgálni, szó szerint minden áron. Ennek a helyzetnek egyenes következménye, hogy nem akar szakma specifikus szabályozást, mert nem is érti az összefüggéseket.

A harmadik tüske mélyen van és felette már begyógyult a seb!

A takarító szektorban dolgozó alkalmazottak nagy részben nem gondolják, hogy a takarítás szakma lenne. Nincs takarítói tudatuk, ami egyébként nem csak itt érhető tetten, hanem sok más szektorban is, ahol a szaktudás vagy hozzáértés, vagyis a szolgáltatás minősége nem mindennapos kulcskérdés. Miért is? Mert a piac kiszolgálása olyan árón történik, ami már nem tudja tartalmazni a hozzáértés és a magas minőség fedezetét. A szolgáltatás célja, hogy a „hajó” ne süllyedjen el. A „vitorlázás élménye”, a „szabadság érzete” távoli ködös dolgok, amikre még gondolni is eretnekség. Ez nem is okoz belső konfliktust szinte senkinek, ez egy betonba öntött kompromisszum.

Diagnózis után terápia

A helyzet súlyosan durva, de nem reménytelen. Harminc éve keressük a megoldást, de nem adjuk fel. Viszont mára összeállt egy olyan tapasztalat, hogy pontosan tudjuk, mi nem működik, mik a biztos gátak és ki az ellenérdekeltek a változásban.

A mai eszemmel azt mondom, hogy a kiút az egyénben van. Abban az egyénben, aki felismerte, hogy tudatosan fejlődnie kell és nem csak alkalmazkodnia kell, hanem irányíthat is bizonyos dolgokat. A kulcs tehát ott van, hogy minden, amit megváltoztatatlan igénynek gondolunk és megpróbáljuk azt elvtelenül kiszolgálni valójában csak egy illúzió. Tulajdonképpen a piac lereagálja, a 3 tüskétől szenvedő szektor jelenlegi tudását és alkalmazkodik a korlátozott szolgáltatási képességekhez.

Ezt gondoljuk csak nyugodtan végig!