Jól indul a február
Azt hiszem, hogy a valami azért mégis csak változik. A múlt hét során sok emberrel kerültem kapcsolatba és az látom, mintha egyre többen kezdik felfogni, hogy tenniük kell valamit a saját érdekükbe. A kulcsfogalom a felismerés, ami csodákra képes.
Tegnap kipróbáltam az új UV lámpámat. A réginek alapvetően az volt a baja, hogy az égője sokat fogyasztott és a három Góliát elem viszonylag gyorsan lemerült. Az új lámpa már Led égős, három ceruzaelem van benne és jobb, mint egy lézerkard.
Miért érdekes ez?
Mert az UV lámpa megmutatja, hogy a tisztának hitt valami mennyire tiszta vagy nem. Sokkoló tud lenni egy födőszoba látványa UV fényben.
Ja, nyáron jön egy nagyon jó film! Ocean’s 8, az összes kedvenc színésznőm játszik benne és Rihanna még takarítónak is beöltözik. Ez nem lehet véletlen!
Ma zárul az idei első FELÜLETSPECIALISTA tréning és kb. egy hónap múlva indul majd az új. Addig is néhány fontos szempont: az új tudás birtokában a szakember takarítási szolgáltatást értékesíthet, vagy tisztítás-technológiai minőséget ellenőrizhet. Ugyanakkor új helyzetek vannak, a megrendelőket egyre jobban izgatják a rejtett veszélyek. Tehát a diagnózis mellé terápia is kell.
Miért aktuális a téma?
Tegnap egy szállodaigazgatóval vacsoráztam és arról mesélt, hogy egy vendég valóságos kémtevékenységet hajtott végre náluk, mint kiderült a hölgy egy angol TV csatorna megbízásából az Európai hotelek tisztaságáról készített egy dokumentumfilmet. A film nem nélkülözte a botrányos helyzeteteket és hát az ö szállodájuk sem kapott dicséretet. Mint mondta ez borzasztó kellemetlen volt, azonban volt jó hozadéka is, mert a tulajdonos viszont felismerte, hogy nagyobb körültekintéssel és többet kéne költeni a takarításra.
Ez a szálloda most új programot indít, ami eszközbeszerzést és képzést jelent elsősorban, ugyanakkor végiggondolják, hogy a vezetők közül kinek milyen szerep jut a tisztaság fenntartásában. Itt most egy új időszámítás kezdődik.
Újra és újra visszatérő kérdés, hogy a takarítót megilleti-e a szakmunkás bér?
Fogós, ravasz kérdés. Az első és alapvető szempont, hogy az illeti meg szakmunkás bér, ahol, valamilyen vevői vagy szolgáltatói követelmény miatt az adott pozíciót csak szakmunkás végzettséggel lehet betölteni.
Tehát ha a megrendelő előírta, hogy a területen lennie kell, mondjuk három szakmunkásnak akkor azok, akik a megfelelő végzettség birtokában betöltik, ezeket a posztokat szakmunkás bért érdemelnek. A megrendelő nem valamely jogszabály alapján írja ezt elő, hanem saját jól felfogott érdeke szerint.
Természetesen lehet olyan helyzet is, hogy a szolgáltató jelenti, hogy az ö cégében ki szakmunkás végzettséggel rendelkezik, mindenki megkapja a szakmunkás bért. Erre nincs jogszabály, azonban a szolgáltató cég vezetője dönthet úgy, hogy ezzel egy magasabb szintre emeli a szolgáltatás minőségét. Nyilván ha egy idő után minden cég ezt csinálja, az állam is lép és azt mondja majd, hogy a takarítás szakmunkás végzettséghez kötött. 50 – 100 év múlva ez bekövetkezhet.
Az is lehet azonban, hogy a helyzet úgy változik, hogy nem kell ennyit várni, mert a vevők ezt előbb kikényszerítik. Az említett szálloda ezt már most meglépte.
Nyilván itt jön be a nagy kérdés, hogy ki fizeti a révészt?
Hát azt hiszem több lehetőség is van. A cégvezetők első lépése nem az kéne, legyen, hogy valakit elküldenek egy tanfolyamara, hanem az, hogy a cégen belül felismertessék a helyzetet és a szaktudás jelentőségét. Ez meghatározhatja a szakmunkás bizonyítvány értékét és a kérdés máris úgy tevődik fel, hogy ennek a költségei miképpen oszlanak meg munkaadó és munkavállaló között?
Indulat a vita.