A most életbe lépő új szabványsorozat egy egységes képet hoz a piacra és lehetőséget teremt, hogy az adott szervezett ne a csak a formális szabványkövetelményeket teljesítse, hanem mutassa meg a menedzsment és szakmai egyéniségét is.

Ebben az értelemben három dologra kell koncentrálni.

Az első, a szabvány azon követelményei, amelyek bármely cég esetén reálisak, szükségesek és céljuk, hogy a szervezet szabályozottan működjön. Mondhatjuk, hogy ezek az adminisztratív alapok és irányítási rendszer szakmai kérdések.

Ezt erősíti az is, hogy az új szabványban már nincs előre meghatározott lehetőség kizárásokra, minden szabványpontnak meg kell felelni, vagy ha valami tényleg kívül esik a rendszeren, csak azt lehet kizárni. Durván ez a szabályozási logika érvényesül a dokumentált információra is. Ez azt jelenti, hogy a vezetésnek jobban el kell mélyülni a rendszerbe, és jól át kell gondolni, hogy mi szolgálja a cég érdekeit.

A második fókuszpont, a szabvány azon elemei, amelyek megnyitják a lehetőséget egy iparági szabályozás irányába. Ezek nem erőszakkal és diktatórikusan bevezetendő közös szempontok, hanem a tanúsított cégek között zajló szakmapolitikai párbeszéd során kristályosodnának majd ki. Ez tehát már szakmapolitika és hát rendkívül izgalmas, hogy a cégek elégséges számban válnak kompetensé és ténylegesen meg akarnak majd állapodni bizonyos minimumokban. Amennyiben nem, minden maradhat a régiben és mehet a panaszáradat a végtelenségig.

Itt fontos szempont, hogy egy adott üzletág miképpen kezeli a szabványt és törekszik-e arra, hogy bizonyos követelményekre üzletág/iparág specifikus választ adjon. Ennek jelentősége ott lenne, hogy a bizalomerősítés, ne csak cégszinten működjön, hanem ennek legyen iparági hatása is. Ez adott esetben tovább növelhetné a tanúsított cégek presztízsét, hiszen a követelményrendszer, már sokkal inkább szakmai lenne.

Végül, de nem utolsó sorban a harmadik csoport, a szabvány azon elemei, amelyek lehetőséget nyújtanak a cégnek, hogy megkülönböztesse magát a többi, szintén az iparágban tevékenykedő cég között. Itt aztán mindenki szárnyalhat és megteremtheti valamely vevő számára az ideális takarító céget.

A Magyar takarítóipar cégeinek döntő része 300 Millió Ft/év árbevétel alatt van. Felmerül a kérdés, hogy e cégek számára van-e értelme az ISO 9001: 2015 szerinti tanúsításnak?

A válaszom egyértelműen igen! Meg is mondom miért.

Az ISO 9001: 2015 egy olyan szabvány, ami az eddig legfejlettebb a sorozatban és lehetőséget ad arra, hogy a cégvezető átgondolja a stratégiáját. Továbbá a rendszer követelményeire adott válaszok most már lehetnek annyira szakmaiak, hogy azok talán nélkülözhetetlenek is. Ennek megfelelően mondhatjuk, hogy ha már kidolgozzuk, őket miért ne tanúsítanánk is a céget. Hiszen ez egy értéknövelő tényező.

2002-ota vagyok ISO 9000: 2000 vezető auditor, és mára már azt mondhatom, tudunk olyan rendszert csinálni, ahol nem veszünk el az adminisztrációba és minden, amivel foglalkozunk, mind hasznos a cégünk előmenetelében.

A 2018-as évtől lehetőség nyílik csoportos tanúsításra és ez a költségeket nagymértékben leszorítja. Akit érdekel, a dolog jelentkezzen és összehangoljuk a kellemest a hasznossal és a hatékony tudásátadással.