Tehát azt azért lássuk be, hogy a takarító szektor egy periférikus biznisz. Nyilván társadalmi hasznossága, úgy általában ne kérdőjelezhető meg, azonban az igények kielégítésének a szintje erőteljesen homogén.

Vagyis van egy piac, különböző igényekkel és van egy kör, aki ezt valamilyen szinten megpróbálja kielégíteni, vagy szakszerűen felkészül és tényelegesen XXI. századi szolgáltatást nyújt, vagy meg sem próbálja, mert tudja, hogy így is megélhet. Ugyanis ezen a piacon nem nagyon ismert sem a kontroll sem a következmény.

Ha egy kicsit mélyebbre ásunk, azt láthatjuk, hogy a megrendelőnek alig van a kezében eszköz arra, hogy határozott visszaigazolást adjon. Ez Európa nyugati felében is így van, de ott épen ezért sokkal erőteljesebb a szektor önszabályozása.

Az önszabályozás lényege, és egyben eredménye, hogy a megrendelői piac bizonyos helyzetben pontosan tudja, mire számíthat és bizonyos helyzetek pedig egyáltalán nem fordulhatnak elő. Ezért aztán a piacon az általános vélekedés az, hogy a kínálati oldalban meg lehet bízni.

Haladjunk szép sorjában: az önszabályozás lefektet bizonyos szabályokat és egyben garantálja annak megvalósulását. Azokban az országokban, ahol kötelező kamarai tagság működik, ott a nem megfelelően szolgálót tagot kizárják a kamrából és ezzel egy időben elveszti a jogosultságát is a szolgáltatásra, tehát új üzletág után nézhet. Ez nálunk is működik bizonyos szakmákban (pl. ügyvéd, igazságügyi szakértő) és bizonyos szakmákban nem (pl. orvos), és ez teljesen érthetetlen.

Az önszabályozás magasabb szintje, amikor a szervezet vezetőjének vannak olyan sziklaszilárd elvei, amiben a megrendelő megbízhat. Ezt elemezhetjük egy ideig, de ennek a kritikus megközelítése az, hogy a megrendelő mennyire akarja megismerni a részleteket és ezzel párhuzamosan a kínálati piac résztvevői mennyire következetesek?

Tehát akkor, hogyan tovább?

A Takarító Szektor Jelentés 2017 nem csak egy információhalmaz, hanem egyben egy a nagy kérdés is, mit szeretne megtudni önmagáról a szektor és mire kíváncsi a keresleti piac? Nyilván a párbeszéd, vagyis a válaszok akkor jönnek, ha lesz kérdés. Kérdés pedig majd az ismeretek alapján fogalmazódik meg.

A MATISZ konferenciáján lesz 20 percem, hogy beszéljek erről a jelentésről. Az időt nem arra szeretném használni, hogy elmondjam azt, ami oda le van írva, hanem sokkal inkább felismerési és élményblokkot szeretnék ebből csinálni. Vagyis olyanoknak lenne célszerű részt venni az előadáson, akik már olvasták a jelentést. Ugyanis ez nem egy reklám előadás lenne, hanem sokkal inkább egy párbeszéd alapjainak meghatározása. Egy új csatorna, ami a piac sajátosságaira épül.

Az előadás egy féle szemléletmódra épülne, hogy látom én a piacot. Nyilván egész más szempontok szerint néz egy szolgáltató, vagy egy a szolgáltatókat kiszolgáló beszállító vagy vizsgál egy potenciális megrendelő. A konferencián feltehetőleg és remélhetőleg mind a három piaci csoport képviselve lesz. Tehát az előadás mindegyikük számára más szemléletmódot, villant meg és követit majd mind a sajátjuk, ugyanakkor nyit majd egy új csatornát is.

Mi a cél?

Egyszerűen az, hogy a piac dolgozza ki magából a tényeken alapuló döntéshozatal adatainak rendszerét.

Megmagyarázom: miközben a jelentést készítettem, minden szereplőnél két szempont merült fel, egy a konkurencia figyelés és a másik a felvevő piac sajátossága. A nagy kérdés pedig az, hogy mik legyenek azok a számok, amit figyelünk és abból majd mire fogunk következtetni?

Mondok egy egyszerű példát: a MATISZ meghatározta a TOD mértékét, a kérdés, hogy a piac ezt milyen mértékben tartja be?

A jelentés kiegészítője

A következő időszak egyik célja az lesz, hogy majd interjúkat készítek takarító cégek vezetőivel, forgalmazókkal és megrendelőkkel, ez is része lesz az új csatornának. Ugyanis majd ezek az emberek képviselnek majd valamit, amiről aztán látni fogjuk, hogy a piacon ez belefér a realitásokba vagy sem.

Ennek kapcsán aztán sok minden fog történni. Egyrészt vannak új koncepciók, amik adott esetben majd teret nyerhetnek. Másrészt a piac 2018-ban talán nagyobb lendületet kap. Én optimista vagyok, de azt is látom, hogy a piaci résztvevők még nem elég nyitottak a párbeszédre, sőt talán még rejtőzködnek is. Lehet, hogy van mitől félniük, lehet, hogy nem. Amit sejtünk annak nincs jelentősége, csak a bizonyosság számít. Ha nem így gondolkodunk, mocsárra építkezünk!

A kocka el van vetve, a labda felvan dobva! Ezután már csak minden rajtunk múlik, a robotok is csak azt fogják csinálni, amire beprogramozzuk öket.

Találkozunk a konferencián, ha nem előbb.