Igazság nem egyenlő nézőponttal
Mert, hogy van olyan szög, amikor a henger is négyzetnek látszik. Nem beszélve arról, hogy minden háromdimenziós test árnyéka csak két dimenziós. A nézőpont tehát egy ember valósága abból a pozícióból, ahol éppen áll. Az igazság pedig, csak egy folyamatosan mozgó nézőpontból ismerhető meg. Ezért a földrajzi és, az ideológiai stabilitás, egy nagy és kacskaringós zsákutca.
Fontos-e az igazság?
Hát hogyne lenne fontos, hiszen a helyes döntés csak ez alapján hozható meg. Nyilván e mellett fontosak a morális kérdések is, de szaladjuk ennyire előre.
Szempontok
Ha takarítóipart nézzük, akkor van legalább 10 – 15 féle szempont, ami szerint az egyének azt hiszik, az a valóság, amit látnak. Másképpen látja a helyzetet egy munkavállaló és másképpen egy munkaadó. Az sem mindegy, hogy a munkavállaló milyen képzettségi, anyagi vagy megbecsültség szinten van és a cégvezetők esetében is nagyon számít, az is, hogy mekkora cég és milyen ügyfélköre van.
Tehát akkor?
Mindenkinek kísérletet kell tenni, hogy elmozduljon a jelenlegi pontról. Tudatosan kell mozogni és figyelni milyen valóság tárul fel a szemünk előtt. Ha pedig már kapizsgáljuk a valóságot, újra lehet gondolni a stratégiát.
Nagy kérdés, hogy a stratégia-alkotás mikor aktuális?
Akkor, amikor már ismerjük a valódi valóságot, vagy már menetközben is az. A stratégiai figyelembe kell, hogy vegye mások éppen aktuális realitását is, ezért mindig fontos, mindig napirenden van és bár nem szerencsés túl gyakran változtatni rajta (ez legalábbis a paradigma) mégis rugalmas kell, hogy legyen.
Az ideológia korlátozza a mozgást és a tisztánlátást?
Hát érdekes kérdés. Na de mi az ideológia definíciója? A Wikipédia szerkesztője szerint: A modern politológia és filozófia inkább olyan, általános világnézeti jellegű (filozófiai és/vagy vallási és/vagy gazdasági és/vagy politikai) eszmék egységes elméletté szervezett rendszerét érti rajta, mely megkísérli az (aktuális vagy a mindenkori) emberi társadalom kritikai leírását, és ennek alapján, irányelveket állapít meg annak működtetésére nézve. Utóbbi elvek tartalmazhatnak az egyén számára ideális viselkedési módokat, a közösségi irányításának formáit, illetve hasonló gyakorlati elveket. A legtöbb szerző tehát részint az ideológia társadalom-leíró és/vagy szervező funkcióját emeli ki, míg mások azt, hogy az ideológiák elméleti, világnézeti alapokon állnak, számukra az elmélet legalább olyan fontos, mint a gyakorlat. Az ideológiáknak azonosító („mi, kockásnyakkendő-pártiak”) és megkülönböztető („ti, csíkosnyakkendő-pártiak”) funkciója is van.
Gondolom most már nyilvánvaló, hogy az ideológiai egy korlát a valóság megismerésében és egyben egy erős alap is, arra vonatkozóan, hogy az higgyük, a világ olyan amilyennek egy fix pontból látjuk.
Az igazság ezzel ellentétben…
Az igazság pedig az, ami csak akkor látszik, ha figyelmesen körbejárjuk, és szükség szerint fizikailag vagy szellemileg a belsejét is megismerjük. Arra pedig, hogy eközben mit tapasztalunk, arra nyitottak kell, hogy legyünk és nem lehet semmiféle előítéletünk. Minden következtetésünket csak a tapasztalatok alapján hozhatjuk meg és ugyanakkor a kutatással egy időben egy folyamatosan fejlesztett biztonsági rendszert is kell működtettünk, ami megvéd minket az ellenséges viselkedéstől. Mert, hogy a valóság nem mindig barátságos.
Ez, két dolgot vet fel!
Egy: nem tudunk még eleget egy ilyen viselkedéshez. Kettő: nem szocializálódtunk eléggé a folytonos és önálló mozgásra/fejlődésre.
Az emberek csak egy kis százaléka képes erre és ennek veszélye az, hogy ők, mint vezetők megmondják, mi legyen az ideológia. Ez lényegében el is vágja az utat az igazság felé. Persze ezzel szemben minden más anarchia lenne, ugyanakkor lehetséges, hogy olykor a vezető beleragad saját ideológiájába és már nem látja a valóságot.
Ilyenkor nagyon fontos, hogy bárki, aki kritizál mennyire hiteles abban, hogy az ö nézőpontjai valóban elégségesek-e az igazság meglátásához. Nagyon fontos, hogy ebben az esetben nézőpontokról beszélek és nem nézőpontról. Ugyanakkor ennek a hitelesség megítéléséhez olyan társadalom kell, ami képes a „mozgásra”, nézőpont váltásra.
2018 A tudás éve. Ez az én igazságom. A cél tehát az, hogy dolgokat megmutassak több nézőpontból. A fő terület az emberi erőforrás olyan szintű fejlesztése és egyben ennek olyan eredményes menedzselése, hogy a személyzet képes legyen olyan szintű értéket teremteni, amiből a mindenkori jogszabályok mellett egy személyi fejlődést garantáló juttatásrendszer valósítható meg.
Ez egy cél, nem ideológia. Sok út vezethet ide, nem tudom melyik a legjobb. Valószínű, hogy ez személyiség kérdése is, azonban vannak olyan valóságelemek, amelyek bármely út esetében igazak. Azt szeretném a vita ezek mentén indulna el.