Hol kezdődik a szégyen?
Az, hogy egy társadalom mit tart szégyenletesnek, az valamiféle közös vélekedés, de az is lehet, hogy ez valamennyire irányított is. Nagyon nehéz kérdés, hogy a takarító cégvezető mennyire szégyelli magát vagy kell-e neki egyáltán szégyenkezni azért, mert szakmailag nem elég felkészült.
A társadalomban mindig vannak lázadók és ezek munkája rövidebb vagy hosszabb ideig, kissé vagy esetekben jelentősen megváltoztatják a társadalmi vélekedést. Ez egy evolúciós folyamat, amit a kényelem és a vágy vezérel. Az eretnekek valójában ötleteket adnak arra, hogy miképpen tehetjük magunkat még boldogabbá, de nem biztos, hogy felismerjük, hogy ezeknek a viselkedési változásoknak milyen hosszútávú hatásai lehetnek.
A takarítás valószínű, hogy már a kutya házasítása elött megjelent. Nyilván van valamilyen, genetikailag kódolt tisztaság iránti igény bennünk, amit azonban a körülmények néha felülírnak. Az egész lényege, hogy körülbelül 80 000 éven keresztül csak nagyon kevés embert izgatott a takarítás szakmai oldala. Ezek a renitensek felfedezték a seprűt, a szemétlapátot, a porszívót, a súrológépet és végül eljutottak a robotokig is.
Van azonban a dolognak egy másik vetülete is. Ez pedig az a tudás, hogy miként lehet a leghatékonyabban megvalósítani a tisztaságot. Ez már nem csak eszköz és eszközhasználati tudás, készség kérdése, hanem valamiféle igénymegfogalmazás, kategória meghatározás és nem utolsó sorban olyan komplex tervezés, ami garantálja a szolgáltatás maradéktalan megvalósítását.
Utóbbin a hangsúly.
Tehát a takarítás kapcsán el kell jutnunk oda, hogy teljesen újra gondoljuk a cégeknek nyújtott szolgáltatásokat. Ez egyben azt is jelenti, hogy a takarító cég és munkatársai közötti viszonyt is újra kell alkotni. Ez nyilván nem olyan egyszerű mutatvány, de az idén már van néhány rendezvény, ami segít majd abban, hogy újra gondoljuk és újrateremtsük a homlokzat, műemlék és épülettisztító piacot. Közben pedig beindult a szakmai élet is.