A továbbképzőn döbbentem rá, hogy a takarítócégek alapvetően csak „kicsik” és „nagyok” vonatkozásban különböztetik meg magukat és nyilván sorolják is be egyik vagy másik kategóriába. Azonban a visszakérdezések nagyon gyorsan megmutatták, hogy ennek az osztályozásnak nincsen pontos határvonalai. Tulajdonképpen úgy működik, hogy a fő kérdés, hogy a cégvezető milyennek érzi a cégét és aztán nem gondolkodik tovább, hogy hol van a felső vagy alsó határ.

Pedig nem mindegy, hogy egy cégnek 50 alkalmazottja van vagy 10 és mégis mindketten úgynevezett „kicsik”. A probléma aztán fokozódik, mert, ahogy megyünk felfelé létszámban, egyre ködösebb kérdés. Hol ér véget a „kicsi” státus és hol kezdődik a „nagy”?

A modern beszerzés alapja, hogy a minden cégnek olyan beszállító mellett kell letennie a voksát, amelyik különböző paraméterekben, mint specializáció, nagyság, rugalmasság, árfekvés, stb. leginkább megfelel az adott cégnek. Ezért aztán minden pályáztatást megelőz egy előszűrés, ami arra hivatott, hogy a versenybe csak egy „súlycsoportot” vagy „kategóriát” engedjenek be.

Ugyanis, ha merítés túl heterogén és nem mindegyik pályázó tud azonosulni a megrendelő specifikus sokszor kis sem mondott igényeivel, lehet, hogy bizonyos követelményeket (amelyeket nehezen lehet megfogalmazni) nem áraznak be és ezért lesznek kirívóan olcsó ajánlatok, amelyek felborítják a beszerzési rendszert.

A következőekben kérem a segítségeteket: írjatok nekem szempontokat, ami szerint megkülönböztethetőek a takarító cégek, a következőeken kívül:

• Cég jellege (családi, szakcég, fővállalkozó…)
• Éves árbevétel
• Saját alkalmazásban lévő létszám
• Szakképzettek aránya
• MATISZ tagság
• Szakosodás (Iroda, egészségügy, iskola, stb.)
• Milyen szakipari munkákra képes
• A szakmai vezető kreditjei

Természetesen a meglévőkről is mondhattok véleményt, mert igazán az a célom ezzel, hogy összeállíthassak egy keresőrendszert. Itt lehet reagálni.