Hó, hó, visszább az agarakkal!
Izgalmas kérdés, van-e egyéni felelősség abban, hogy a helyzet ide jutott és az is, ha nem egyéni, akkor kollektív felelősség? Utóbbi nagyon meredek dolog, hiszen pontosan nem is értelmezhető. Egy biztos, ha nem is sikerült, de tanultunk belőle, akkor, az rendben van. Na de mi van akkor, ha mégsem tanultunk belőle?
Saját szempontom
A kórházban töltött idő után egy kicsit másképpen látom a világot. Talán egy kicsit kritikusabb is lettem, mint eddig voltam és különösen a szolgáltatói hozzáállás az, ami sokkal jobban izgat, mint eddig. Régen többé kevésbé tudomásul vettem, ha valakinek rossz volt a hozzáállása és a továbbiakban ez, csak akkor érdekelt, ha ezen, nekem kellett változtatni. Néha reklamáltam, de hamar túltettem magam az ügyön. Ma már minden egyes ilyen eseten elgondolkodom: vajon mi vezetett ide?
Lehet, hogy ez tanácsadói szakmai ártalom, de lehet, hogy a korral jár, mindenesetre néha egészen érdekes következtetésekre jutok.
A munkavállaló szempontja
Az átlagos munkavállaló sokszor nincs tudatában, hogy Ö most éppen szolgáltat és ennek kapcsán mi is fő célja. Mondhatnánk, hogy mindez a munkáltatója vagy közvetlen főnöke hibája, sara, de akkor az csak fél igazság lenne. Sajnos a helyzet az, hogy a munkavállalónak is vannak kötelezettségei. Vagyis, bárkit és bárhol nem azért fizetnek, hogy egyszerűen fizikailag ott legyen, hanem azért, hogy szerves része legyen annak a rendszernek, amely kitermeli a fizetését. Ha ez nem megy magától, mert otthon vagy az eddigi munkahelyeken nem volt téma, akkor bizony ezt a közvetlen vezetőnek kell elérni. Ez meg fel aztán a csúcsig, ahol az ügyvezetőt majd a vállalkozó neveli.
A közvetlen vezető szempontja
A közvetlen vezetők nagyon nehezen veszik tudomásul, hogy a világ felgyorsult és olyan átalakulások zajlanak, amelyekre még a legvadabb sci-fi filmekben sem gondoltak. Az átalakulások nem csak társadalmi, technikai szinten, hanem a fejekben is zajlanak. Szándékosan nem nevezem fejlődésnek, mert nem az, ez átalakulás sok féle irányba és majd később kiderül, hogy ez káoszba vezet vagy egy magasabb rendű életbe.
A társadalom szempontja
Akinek van pénze, az költi azt, és a pénzéért minél jobbat és többet akar. Nagyon fontos szempont, hogy mivel találkozik eközben, milyen kínálatot lát és milyen megvalósulásokat. Ez alakítja azt a „spontán stratégiát”, azt az elképzelést, hogy miképpen költi el majd a pénzét.
A vállalkozók szempontja
A vállalkozó az z ember, aki felismeri a lappangó vagy már kialakult szükségletet és kitalálja, hogy azt miképpen lehetne kielégíteni a lehető legnagyobb profittal. Természetesen nem koncentrálhatnak csak az egyikre vagy a másikra, mindkettőt szem előtt kell tartaniuk. Ezért nem lehet bárkiből vállalkozó.
A kérdés úgy is megfogalmazható, hogy a világot valójában mi mozgatja? A társadalom igényei vagy vállalkozók szemléletmódja?
Miért is beszélünk mindenről?
Azért mert a tegnapi cikkem kapcsán volt néhány ember, aki nem értette meg mit is akarok mondani. Ugyanis bennük még nem alakult ki az a tudat, hogy az előbb említett szerepek közül, valamelyiket betöltik, és mivel nem tudják, hogy pontosan hol is vannak, nem működnek a szerep szempontjából optimálisan.
Egyszerűen megközelítve, hogy mindenki értse a társadalomnak általában fontos a tisztaság, de a tisztaságcsinálók ezt az igényt nem fejlesztik. Még egyszerűbben a társadalomnak és azon belül leginkább a férfiaknak mindig fontos volt a mobilitás és az csúcsra is jutott a XVII. században a lovak révén. Az autóiparnak nagyon keményen kellett dolgozni, hogy elérje a mai helyzetet. Ezzel a munkával nincs tisztában a mai takarítói vállalkozói kör. Egyszerűen nincs tudatában, hogy neki most eszeveszettül kéne dolgozni a jövőn. Száz egynéhány évvel ezelőtt az automobil (jó nevet adtak neki!), még nem tudta megverni a lovakat és a társadalom egy elég meghatározó része élt a lótartásból vagy annak beszállítóiként (kovácsok, bőrösök, ácsok, abrakosok, stb.). 100 év alatt aztán minden fenekestől felfordult.
A mi helyzetünk sem különb. Az ipar és a mezőgazdaság egyre hatékonyabb és egyre kevesebb embert foglalkoztat. Ezzel szemben a szolgáltató iparban egyre nagyobb szükség van megfelelő képességű, tudású és nem utolsó sorban szemléletű emberekre. Ezek az emberek egyelőre nem léteznek, neveléssel és tanítással kell őket „létrehozni”.
Tehát a társadalmi igény nem pusztán a tisztaság, hanem az is, hogy ez miképpen valósul meg. Na, itt van az a pont, ami még nem tudatosodott!