A mai cégvezetők nem használják eléggé ezt az eszközt

Miért is? Azt nem mondhatjuk, hogy nem lennének gondolataik. Mert, hogy vannak, de 10 megkérdezett cégvezetőből 9 azt mondja, hogy a gondolatai 99%-ban titkosak és nem írhatja le, mert azt a konkurencia is elolvassa.

A másik nehézség, hogy a blog egy olyan célzott személyes műfaj, ami egyszerre pusztába kiállított szó is, és nem tudni mi lesz vele. Természetesen ma már a technika sok féle lehetőséget kínál a blogolásra, de a felső vezetők nagy részének fogalma sincsen, milyen korlátokat állíthat, és hogyan biztosíthatja az interaktivitást, hogyan mérheti név szerint az aktivitást.

A harmadik probléma, hogy az emberek magukból indulnak ki. „Ahogy én nem vagyok kíváncsi, hogy mit gondol a papírbeszállító cég vezetője, úgy az én ügyfeleim sem kíváncsiak az én gondolataimra” mondja ez egyik megkérdezett vezérigazgató. Pedig a kommunikáció hiánya sok félreértésnek az oka és egyben drágábbá és hatékonyatlanabbá teszi a hivatalos céges kommunikációt is.

Miről van szó pontosan?

Hát, Amerikában már másképpen látják az ügyet. Ott a csúcsvezérek blogolásának már komoly hagyománya van. Nyilván nem „a pornépnek” szól, de fontos, hogy technikai és kommunikációs verseny van abban, hogy milyen információkat osztanak meg és kivel. A vezérek balogjainak olvasótábora egy exkluzív klub, és aki ebben a klubban nincs benne, hiába van jelen a fizikai beszélgetéseken vagy rendezvényeken, sokszor nem is érti, miről van éppen szó. Ugyanis a lényeges információk a blogban kerültek megosztásra.

Blog a szakmának, konkurenciának

Nyilván vannak piacvezetők és piackövetők, van, akinek számít a véleménye és van, akinek a hangja egyáltalán nem is hallatszik. Tegnapi bejegyzésemben beszéltem arról, hogy a Magyar takarítópiacon ne nagyon van az egész piacot átfogó üzletági stratégia és a piaci szereplők között pedig nincs semmi ilyen irányú kommunikáció sem, hát a cégvezetői blogok éppen ezt az űrt töltenék ki. El kéne ezen gondolkodni egy kicsit. Néhány példa itt.