„HÁROM HÉT EGY ÉVSZÁZAD”
Takarítási feladatokat megoldani igazi kihívatás. Minden munka rejt magában néhány nem várt kellemetlen meglepetést, de a takarítandó területen dolgozók hálája mindezért gazdagon kárpótol vezetőt és végrehajtót egyaránt. Aki már vezettet nagy munkákat, az tudja. Én ezt az érzést csak most tapasztalhattam meg és nagyon izgalmas volt.
Ezt a cikket majd 20 éve írtam!
Vezetésem alatt 2001 július 30. és augusztus 17. között a MATISZ, társadalmi munkában, kívül-belül kitakarította a Budapest legpatinásabb színházát. A 106 éve Helmer és Fellner osztrák építészek által tervezett intézményt 7 éve újították fel és az óta nagytakarítás nem volt a házban!
A MATISZ zászlaja alatt 16 mesterjelölt vezetésével, 8 asszisztenssel és 290 végrehajtóval (mintegy 100 cég alkalmazottai) 5500 épülettisztítói munkaórát ajándékoztunk a fővárosnak, a Magyar Milleneum alkalmából és a CLEAN UP THE WORD rendezvény keretében. Ma ez különösen érdekes, mert két évtizeddel később az MKIK, a filmeben megszolaló elnökével együtt bemutatta, hogy 20 év alatt, hogyan nem lehet egy tiszzítás-technológiai mestert sem felavatni. Szégyen, de ez van.
A három hetes munka eredményeit Budapest főpolgármestere, Dr. Demszky Gábor és Dr. Schiffer János, a kultúráért felelős főpolgármester helyettes vette át. Az ünnepség fényét tovább emelte Dr. Parragh László a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének jelenléte.
Amikor majd másfél éve felvetettem a projekt gondolatát, a MATISZ elnöksége szinte megborzongott a gondolattól. Vajon meg tudjuk-e hiba nélkül valósítani? Nem „égünk-e le? Milyen kockázatokat rejt magában a feladat?
Az ezt követő időkben sokat beszéltünk arról, micsoda lehetőségeket rejthet a Szövetség számára egy ilyen feladat. Több mint 20 vitaestet rendeztünk takarító cégek vezetőinek bevonásával. A projekt a mesterjelöltek szempontjából is igen fontosnak ígérkezett, hiszen itt kiváló alkalom mutatkozott arra, hogy nyilvános mestermunkát mutathassunk be, ország-világ szeme láttára. Kétséges volt azonban, hogyan fogunk majd annyi embert „megmozgatni”, hogy ezt a nagy munkát maradéktalanul elvégezhessük? A dilemmát idén tavasszal, maga a MATISZ éves közgyűlése oldotta meg, ahol az előterjesztést egyhangúan elfogadták. Megszavazták, hogy minden szövetségi tag, a takarító cégek és vállalkozók közül, ad legalább egy embert egy munkanapra, biztosítva így a szükséges munkaerő-szükségletet. A Szövetség forgalmazó tagjai pedig vállalták, hogy biztosítják a szükséges tisztítószereket, eszközöket és gépeket.
Márciusban tehát célegyenesbe fordult a Vígszínház projekt. A színház vezetőségével történt egyeztetések után a mesterhallgatók és asszisztenseik megkezdték a ház felmérését. Az objektum majdnem 10 000 m2 és takarítási szempontból durván 3 részre osztható: egy 4 szintes 1100 fős nézőtér a kiszolgáló helyiségeivel, egy hatalmas és zegzugos területekkel tarkított színpad és természetesen a színészöltözők, adminisztrációs irodák. Hogy érzékelni lehessen a munka nagyságát, íme néhány adat: 15000 m2 homlokzat, 1500 m2 vörösréz tető, 700 ablak, 640 ajtó, 1600 kárpitozott szék, 500 világítótest, 1500 m2 szőnyeg, 3000 m2 lakkozott parketta, 150 m2 márvány…
Három héttel a munka megkezdése előtt a VIII. kunszentmiklósi WorkShow keretén belül a mesterhallgatókkal megterveztük a munka hálótervét. A feladatot nagyon komolyan vettük és egy kicsit meg is voltunk talán illetődve, ezért az eddig két hétre tervezett munkát három hétre módosítottuk. A végzős mesterhallgatók közül kijelölt főcsoport vezetők beszámolása alapján, némi viták után összeállt a terv. Akkor úgy láttuk, hogy mintegy 3600 végrehajtó órával, 3 hét alatt, beleértve a két hétvégét, nyugodtan készen leszünk. Ez idő alatt, már három hete folyt a végrehajtók toborzása, és rengeteg telefon árán csak a tagság fele bólintott rá, hogy vállalja a közösen megszavazott kötelezettségeket. A mesterhallgatók mintegy 400 órányi saját jelenlétet terveztek, és a nap végén úgy nézet ki, mindennek meg van a felelőse, beleértve az eszközlogisztikát, melyet elnökünk Kolozsy György úr vállalt magára.
Magyarországon a takarítás, mint szolgáltatás az utóbbi öt évben igen komolyan fejlődött. Az elmúlt években átadott több tízmillió takarítandó felület igen sok céget hívott életre. Ma már több mint 1500 takarító cég tevékenykedik a piacon és forgalmuk meghaladja az évi 120 milliárd forintot. Ma már a takarítás is komoly munkahelyi alternatíva, hiszen évente több ezer munkahely teremtődik ebben a szakmában. A MATISZ a takarító cégek és az őket kiszolgáló szakforgalmazó cégek egyetlen szövetsége. A Szövetség több mint 270 taggal, az egyetlen kelet-közép európai tagja az EU szövetségnek (EFCI). A Vígszínház projekt egy, a maga nevében egyedülálló feladat. Alapvető célja egy teljesen nyilvános és szakmailag megvédhető (sőt kiemelkedő) mestermunka megvalósítása. A jelszó: „gondolkodj globálisan és cselekedj lokálisan” (CLEAN UP THE WORLD). Természetesen ez a feladat rejt még néhány lehetőséget, ami a magas minőséget megcélzó cégek számára igen hasznos lehet. Ezért ez egyben nagy lehetőség a MATISZ számára is, hiszen egy füst alatt berobbanhat a köztudatba egy szervezet és egy termék, a magas minőségű, mindenre kiterjedő tisztaság. A név (MATISZ) és a fogalom (TISZTASÁG) összeforrasztása, és az ehhez a körhöz tartozó cégek megismertetése olyan cél, melynél jobbat nem is lehetne kitalálni.
Gondolom, nem kell különösen ecsetelnem, milyen meglepetések érhetik a vezetőt nap, mint nap egy ekkora területen? Mit jelent az, amikor a hálóterv szerint szükség van 10 ablaktisztítóra, és munkára jelentkezik 20 olyan ember, aki nem látott még életében lehúzót? Így aztán a mesterjelölteknek adódódott néhány plusz feladat. A meglepetések ellenére nagyon jól és főleg nagyon jó hangulatban haladtunk. Egy debreceni cég alkalmazottai vezetőjükkel együtt hajnali háromkor keltek, hogy a 8 órás munkakezdéskor itt lehessenek és délután 5-kor, azon tanakodtak, hogy szállodát foglalnak és még egy napot, dolgoznak. Fantasztikus érzés volt látni, ahogy az emberek komolyan vették ezt a feladatot.
Három hét egy évszázad. A kitakarított, „pompázóbb, mint új korában” Vígszínházt egy nappal a határidő előtt átadtuk bár a végrehajtói óraszámot túlhaladtuk mintegy 800 órával és a mesterhallgatók is kénytelenek voltak több, kétszer annyi időt szánni erre a Magyarországon egyedülálló projektre. Hogy ezt mi becsültük alá, vagy a színház volt koszosabb, mint amilyennek látszott, azt csak az tudja, aki ott volt. Aki pedig ebből kimaradt, mást nem tehet, csak sajnálkozhat…
