Forint/négyzetméter/óra
Egy új benchmark szám, ami lényegesebben többet mond, mint a Forint/négyzetméter/nap száma és olyan lehetőségeket nyit meg a takarítóiparban, amelyek a teljesen más elszámolási és ellenőrzési rendszert tesznek lehetővé. Elsőre még a legtöbb cégvezető számára érthetetlen, másodszorra azonban jön a döbbenet, a felismerés…
Mit fejez ki a Forint/négyzetméter/óra?
Ha egyszerűen akarok fogalmazni, akkor egy olyan az ajánlattevő minden költségét fajlagosan órára lebontva, tartalmazó rezsióradíjat, amely egy teljesítmény- és tervezési kötelezettséget is tartalmaz. Míg az első nyilvánvaló, a második kettő lehet, hogy némi magyarázatra szolgál.
Teljesítmény- és tervezési kötelezettség = egy olyan munkaterv megalkotása, amelyből a megbízó pontosan tudja, hogy melyik feladatot mikor ki végzi, és mennyi ideje van rá, mikor fejezi be. Ugyanis az ellenőrzés a befejezést követően a legeredményesebb.
Ha azonban a mélyére nézünk a dolgoknak, akkor ez a szám kifejez egy hatékonysági mutatót is. Ami kivalló versenyszempont. Továbbá a szám megadásával tulajdonképpen a munka egyértelműen meghatározásra kerül, hogy hány órás. Ebből már következik, hogy hány ember kell, és ha az előbbiekben említett munkaterv is elkészül, akkor ez tényleg üvegzseb. Fontos, hogy ezt a számot csak akkor lehet pontosan megadni, ha egy jól meghatározott feladatról, feladat csoportokról vagy feladattípusról van szó és ismertek a helyi körülmények.
Például nyirkos feltörlés semleges tisztítószerrel egy 3 méter széles, PVC burkolatú folyosón, van belőle 10 000 m2, három szinten és naponta egyszer fel kell törölni, egy éven át. Továbbá a feladat elvégzésére 4 óra áll rendelkezésre.
Hatékonysági mutató
Ezen a folyosó pályázaton akkor elindul négy cég
- A ajánlatadó ajánlata 800 Ft/300m2/1 óra
- B ajánlatadó ajánlata 900 Ft/450m2/1 óra
- C ajánlatadó ajánlata 1 000 Ft/450 m2/1 óra
- D ajánlatadó ajánlata 1 100 Ft/500 m2/1 óra
A hatékonysági mutatót úgy tudjuk kiszámolni, hogy a Forintot elosztjuk a négyzetméterrel és akkor megkapjuk, hogy mennyibe kerül egy négyzetméter kitakarítása (pl. A ajánlatadónál 800/300 = 2,66). Továbbá második lépésben az óránkénti négyzetméterrel elosztjuk a teljes területet és a kapott számot pedig 4 órával osztva megkapjuk, hogy az adott vállalkozó hány embert szándékszik küldeni nap, mint nap a területre (pl. A ajánlatadónál 10.000/300 = 33,33 és ezt osztjuk 4 órával = 8,3 fő).
Ebben az esetben:
- A ajánlatadónál 2,7 Ft/m2 és naponta 8,3 embert küld
- B ajánlatadónál 2,0/m2 Ft és naponta 5,6 embert küld
- C ajánlatadónál 2,2 Ft/m2 és naponta 5,6 embert küld
- D ajánlatadónál 2,2 Ft/m2 és naponta 5 embert küld
Ki a nyerő?
Hát kérdés mi a kiíró realitása?
Ezt viszont közölni kell még a kiírás folyamán.
- Ha ez egy „a legolcsóbb nyer” kiírás, akkor itt a nyerő a B versenyző.
- Ha viszont ez „egy összességében a legjobb ajánlat”, akkor lehet azt mondani, hogy két részszempont van az ár és az emberek száma. Az árnál nyilván a legalacsonyabb a nyerő és az emberek számánál is. Ebben az esetben az árnál B kapja a maximumot, míg az embernél D. Aztán csak matematika, hogy a végén kinek hány pontja lesz.
A matematika pedig azt mutatja, hogy a nyerő, ha csak egy hajszállal is a D ajánlatadó. Továbbá ebben az esetben az ár is 10%-al magasabb.
| Ft/m2 | Érték% | Létszám | Érték% | Érték% össz |
A | 2,7 | 75% | 9 | 60% | 135% |
B | 2,0 | 100% | 6 | 90% | 190% |
C | 2,2 | 90% | 6 | 90% | 180% |
D | 2,2 | 91% | 5 | 100% | 191% |
Ennek pedig az üzenete az, hogy érdemes képezni az embereket és jól megfizetni őket, mert az igazi hatékonyság így valósítható meg. Mivel tudjuk, hogy a pályázaton olyanok is részt vesznek, akik takarítani nem, de számolni azt tudnak, a beérkezett ajánlatok egészen érdekesek is lehetnek. Például mi van az irreálisan magas normát vagy irreálisan alacsony bért adnak meg.
Na, akkor ki legyen a nyertes?
A jó kiértékeléshez rögzíteni kell néhány irányelvet. Fontos lenne az állásfoglalás, hogy mi az a rezsióradíj, ami alá nem lehetne menni és lehet, hogy a normaidő is, ami fölé nem lehetne lőni. Ha ezek megvannak, akkor aztán valószínűleg mindenkinek egy lesz az ára. Vagy ezeket nem kell meghatározni, mert tulajdonképpen már meg vannak, határozva csak tudni kell, hogy hol és akkor pedig rá kell bízni egy szakértőre aki, tudja, kit és miért kell kizárni. Ez utóbbinál azonban nagyon fontos kérdés, hogy a feladatok precízen meg legyenek határozva, mert lelkiismeretesen dönteni csak a pontos feladat ismeretében lehet. Fontos kérdés lehet az is, két ajánlat egyforma, akkor a bér vagy az időnorma az, ami prioritást élvez. Vagyis mi jó az ügyfélnek,
- ha olcsóbb vagy drágább az ember ugyanolyan fajlagos teljesítmény mellett?
- gyorsabb vagy lassúbb az ember ugyanolyan ár mellett?
Ha tovább megyünk és végig gondoljuk az egész folyamatot, akkor azt is láthatjuk, hogy itt már nem elég egyszerűen hasra ütni és bepályázni egy adott idővel, mert az ajánlat elfogadása esetén meg kell találni a megfelelő embereket is, akik tudják hozni az ígért teljesítményt, mert ha nem a rendszer második nap összeomlik.
Az igazi tervezőmunka és annak hatása a jövőre
Ebben a rendszerben a megadott számok csak akkor ellenőrizhetőek, ha van egy hálóterv arra vonatkozóan, hogy ki mikor mit csinál. Aztán, hogy mennyi ideje van az adott feladatra és ennek megfelelően mikor adják át a területet vagy a folyamatban ki kit követ. Az elvégzett feladatokról tanúsítványokat kell kiállítani és azokat át kell vetetni illetve szúrópróbaszerűen a vevő is megjelenik néhány befejezésnél. Ha van ilyen terv, akkor már nagyon nehéz sumákolni, és ha valamilyen feladat kimarad, akkor azt dokumentálódik magától és innentől ez már nem nyereség, hanem vesztesség. Ha ezt a rendszert a pályázatkiírók következetesen végigviszik, és megfelelő szakembereket vonnak be a kiírási és ellenőrzési folyamatba, a takarítószakma 2 év múlva felismerhetetlenül jobb lesz és igazak lesznek a szerződések és megszűnik az alvállalkozás intézménye. A bérek pedig a teljesítmények vonatkozásában fognak mozogni, megnő a személyi minősítés jelentősége és komoly bérdifferenciálódás alakul ki. Ez pedig kecsegtető szakmává teszi a takarítást, megoldódik az utánpótlás kérdése és megáll az állomány öregedése.
Na, akkor ki a nyertes?
Forint/négyzetméter/óra másodszorra
Ha egy új koncepció kerül köztudatba, akkor azt eleinte egyesek nagyon lelkesen fogadják, mások pedig mereven elutasítják. Később árnyalódik a kép és a leglényegesebb kérdés kerül előtérbe: mit hoz, mit hozhat az új koncepció? A hétfő – kedd - szerdai telefonbeszélgetések alatt tulajdonképpen két markáns vélemény fogalmazódott meg.
A mutató nagyon jó: mert rákényszeríti majd az üzemeltetőt arra, hogy pontosan felmérje a takarítandó felületet és pontosan meghatározza, hogy milyen elvárásai vannak.
A mutató nagyon veszélyes: mert 0 mozgásteret hagy a szolgáltatónak és egy ilyen számmal nyer egy tenderen, az nagyon könnyen ellenőrizhető, hogy betartja-e a vállaltakat.
A fenti két vélemény tükrében nyilvánvaló, hogy aki megértette mit jelent ez az új szám bekerülése a szakmai köztudatba az látja is azt a jövőt, ami hamarosan bekövetkezhet. Azonban nagyon fontos kérdés, hogy miképpen áll ehhez a szakma, mert ezt a számot csak a takarítandó terület megfelelő ismeretségében lehet megadni.
Továbbá ebben a számban előtérbe kerül a rezsióradíj vagy a TÖD kérdése is, ami lehet irányadó, mert Magyarországon nincs ágazat specifikus bértarifa csak az általános minimálbér vagy a szakképzett bér.
Ebből aztán egyenesen következik majd, hogy milyen bérhez milyen normákat párosít és aztán egy adott esetben azonos fajlagos négyzetméter árnál mi a fontos az ügyfélnek a kevés, drága, jól felszerelt, gyors vagy a sok, olcsó és lassú ember?
Száz szónak is egy a vége: a lecke fel van adva. A takarítóipar szembe mehet egy ideig a piaccal, de sokkal okosabb, ha megpróbáljuk kiaknázni az új számban rejlő lehetőségeket. Meg kell követelni a pontos felméréseket és be kell tartani a vállalásokat. Olyan ajánlatot pedig nem szabad adni, amit nem lehet teljesíteni.