A terv

Október folyamán minden tudáselemmel készen leszek. Mindent átnéztem rendszereztem. Az új anyagok lektorálása gőzerővel megy, de ennek a vége még nem látszik tisztán. Mindenesetre október végére már készen lesz az ARANYBÁNYA komplett menürendszere és akkor, majd ha szakma is ráharap, látni fogjuk, hogy mi a legfontosabb.

Én azt látom

A központi képzések bizony mértékig halálra vannak ítélve, és nagyon kevés esélyt látok arra, hogy az iskolarendszerű képzés beinduljon.

Ugyanakkor képzés nélkül rövid vagy legkésőbb középtávon összeomlik a kártyavár. Ez amiatt következik be, mert a munkaerőpiac „kiürül” és egyre kevesebb emberrel majd egyre hatékonyabb munkát kéne végezni. Kéne, ha tudna. Ez csak jól képzett és gyakorlatban tapasztalt emberekkel lenne lehetséges. Mivel nincs, vagy nagyon kevés a központi képzés, nem marad más hátra, mint a belső képzés megszervezése és a vállalati kultúra ilyen téren való megszilárdítása. Az sem kizárt, hogy még megérjük a teljesítménybérezés bevezetését is.

Hát akkor hogyan tovább?

Át kell gondolni a lehetőségeket. A következő időszakban nagy tisztulás fog végbemenni a piacon. Sok cég nem bírja a kialakult helyzetet és sokan vannak, akik már a hitüket is elveszíttették, hogy valaha egyszer majd jobb lesz. E közben persze jelennek meg új szereplők is, akiknek halvány elképzelésük sincs, hogy mibe vágtak bele.

A helyzet nem reménytelen. Azt gondolom, hogy azok a cégek számára, akik most képesek olyant ígérni a megrendelőnek, amiről komolyan gondolják, hogy be is fogják tartani, van remény. Nyilván olyant kell ígérni amitől, leesik a megrendelő álla. Ez nem lesz egyszerű majd betartani, de sajnos ez a túlélés és fejlődés záloga. Hangsúly az utóbbin.

Egyszóval a helyzet olyan hogy megyünk aranyat ásni Alaszkába. Nem biztos, hogy találunk, nem biztos, hogy majd megéri, de a remény visz minket. Annyival azért könnyebb, hogy minden eszköz megvan és elérhető. Az emberek fejlesztése megvalósítható, meg van a tapasztalatom minden szintű emberrel és mindenki fel tudta venni a fordulatot. A humán erőforrás fejlesztésnek vannak törvényei és ezeket már a gyakorlatban is ismerem, nincs ma Magyarországon olyan tréner, akinek a keze között átment volna annyi ember, mint nekem.

Két dolog áll most szemben egymással

Az eddig bevált a „push” vagyis az erőszakos menedzsment nyomása és a „fly” vagyis a szabadon szárnyaló, fejlődésre motivált boldog és lelkes személyzeti fejlesztés harcol egymással. Az első 25 - 30 év tapasztalatára épül és el sem tudja képzelni, hogy a teljesítmény fokozásának lehet más alternatívája. A másodikban pedig kevesen hisznek, inkább csak reménykednek, hogy egyszer csak eljön az aranykor.

A „push” angol kifejezés több jelentése van, mint: támadás, tolás, lökés, taszítás, döfés, igyekezet tolakodás, elbocsátás, erőfeszítés. Ezek, azok a fogalmak, amik ma jellemzik a piacot. Ezzel a „fly” kifejezés annak függvényében, hogy ige, főnév vagy melléknév sok sokkal kellemesebb jelentéssel bír: repül, röppálya, szárny, szökik, siet, lebeg, lobog, elereszt, agyafúrt, fortélyos, rejtett gombolás, ívkirakó munkás, repülőgépet vezet, repülőgépen szálit, egylovas kocsi, és akkor minden még nem írtam le.

Tehát PUSH vagy FLY?

Ez itt a kérdés. Mit akartok? A cél világos, az eszközök megválasztása már nem annyira. „Mit ér a cél, ha az oda vezető út kényelmetlen” mondja a Dodge. Hát ez az, miért ne tudnánk ezt jól és emberbarátin csinálni. Mondanom sem kell az ARANYBÁNYA és természetesen én is FLY vonalat képviselem. Őszintén hiszek abban, hogy a humán erőforrás okos fejlesztése meghozza a gyümölcseit, már rövidtávon is.

Ez vita indító volt, térden állva könyörgök, szóljatok hozzá. Mozduljunk már el (vagy meg).