Fellélegezve, vagy mégse?
Amikor a szakértő átad egy anyagot, vagy lezár egy tanácsadási folyamatot, egyszerre jön a megkönnyebbülés és az elszakadás terhe. Mindig azt érzem, hogy még lehetett volna egy kicsit finomítani. Ha rajtam múlna, életem végéig fejlesztgetném, de van egy pont, amikor le kell zárni a folyamatot.
A tisztítás-technológiai szakértés területén manapság a legmenőbb kérdés, hogy végül is egy adott területnek mi az optimális takarítási költése.
A kérdés jogos, de csak akkor válaszolható meg pontosan, ha a kérdező pontosan tudja azt és ezt meg is tudja fogalmazni, hogy milyen takarítást akar.
Ez érdekes megközelítés, mert azt a kínálati oldal minden szakembere látja, hogy a takarítás nagyon sok féle módon és szinten valósítható meg és mégis a kategóriák szabványosítása nem történt meg, a kategóriák nem tudatosultak a vevők fejében.
Érthető, hogy a mi ez a kategória vezérelt megítélés?
Ha adott kategóriát szeretnék a vállasítás a Mercédesz és a BMW között zajlik, semmi esetre sem keverek bele a rendszerbe, mondjuk egy Dácia ajánlatot. Ha éttermet választok, éttermekről döntök, és nem variálom a rendszert gyorséttermekkel vagy kifőzdékkel.
A nehéz kérdés most jön: miképpen azonosítható/kategorizálható egy még az én tapasztalatomban (mármint a vevőjében) a még meg nem valósult szolgáltatás? Vagyis honnan tudom melyik az étterem és melyik a kifőzde?
Bármilyen furcsa is a dolog, még van egy csavar: mi a valódi különbség a Mercédesz és a BMW között?
Most jön a neheze: jelen pillanatban azon fáradozok, hogy a takarítóipar bizonyos adatai mikképpen illeszkednek vagy nem az országos statisztikai adatok közé vagy nem. Vagyis a vesztesség oka globális, nemzeti vagy üzletági? A probléma az biztos megvan, mert a 10%-os visszaesés egy gyengén, de bővülő gazdaságban nem normális eset és eközben miközben továbbra is veszteséges a szektor, javul a hatékonysága és nem keveset. Érti ezt valaki?
