Értem én, de nem fogadom el

Számomra is tiszta és értem is, hogy hol vannak az akadályok, de nem tudom őket elfogadni. Ha a valamit fel akarsz építeni, a munka sajátossága az, hogy különböző akadályokba ütközöl. A lényeg és a nagy kérdés, hogy le tudod-e őket győzni? Az, hogy azt nem egyedül teszed és szövetségeket hozol létre a siker egyik kulcsa.

Ez az ajtó azonban több „zárral” záródik és nem csak több „kulcs” kell hozzá, hanem vannak benne úgynevezett ördöglakatok is. Ez utóbbi sajátossága, hogy rendszerint soha nem az, mint aminek látszik. Ezért aztán a bizonytalanságok erőteljesen jelen vannak.

Térjünk vissza a BELSŐ SZAKMAI SZTENDRED témához

Ma egyelőre úgy látszik, hogy az államigazgatásnak sikerült ideiglenesen vagy véglegesen kinyírni a szakmát. Egyelőre csak reménykedhetünk abban, hogy az elmúlt 15 – 20 év erőfeszítései nem mennek a kukába. A helyzet tehát egyelőre nem ad okot optimizmusra.

Ennek megfelelően nagy kérdés, hogy miközben a szakmának nincs semmilyen központi irányítása, sem szakmapolitikai szempontból úgymond belülről sem általában politikailag felülről, mit kell vagy lehet tenni?

A jelenlegi helyzet egy kicsit olyan mintha a takarító cégek valamiféle olyan konjunktúra változásban reménykednének, amely attól függetlenül meghozza az „aranykort”, hogy ők maguk a közgazdaságilag, szakmailag és marketing szempontból szükséges „házi feladatokat” sémiképpen sem akarják elvégezni. Még ennél is durvább az a tény, hogy a feladatok egy része, ténylegesen személyes munka és kreativitás kérdése, de van egy másik része is, ami viszont szektor szintű keret-megállapodást igényel.

Ha most ehhez, hozzárakjuk, hogy az állam éppen kivonul ebből a körből és a placcon mard 4 000 cég, aminek a jó nagy része erős kihívásokkal küzd a szakmai képességek terén, egyértelművé válik, még a gyengébb felfogásúaknak is, hogy a helyzet nem katasztrofális, hanem olyan kegyetlenül negatív, hogy arra, még a magyar nyelvben sincs megfelelő szó.

Mégis, akkor mi adhat reményt?

Ebben a nagy káoszban az egyetlen fix pont az, hogy mit hozhatnak a változások. Emésszen konkrétan, ha végigmegyek a szektorban résztvevők fő folyamatán, vagyis

A)     árajánlat kérés,

B)     árajánlat adás,

C)     szerződéskötés,

D)     emberi erőforrás fejlesztés,

E)      eszközrendszer beszerzés,

F)      szolgáltatásmenedzsment/minőségmérés és

G)     szolgáltatás fejlesztés, akkor azt látom, hogy sehol nem, egyetlen fejezetben sem működik tökéletesen a rendszer, nincs olyan üzleti modellforma, ami a jobb szolgáltatások felé tolná a szakma evolúcióját.

Mindez azért van, mert hiányzik egy BELSŐ SZAKMAI SZTENDERD rendszer. Ennek lényege, nem a szakma egységesítése, egyen szintre faragása, hanem éppen az, hogy a cégek közti különégek, egy egységes rendszeren belül legyenek értékelhetőek. Azért, hogy pontosan lássa a piac, hogy egy újdonság az valódi szakmai innováció, vagy csak egy szélhámos trükk.