Ilyen cím után gondolom, hogy valami zaftos dologra számítottál, a helyzet azonban az, hogy most még nem tudok beszámolni a katasztrófáról, mert az csak ezután jön. Miért is a vészmadárkofás? Mert a helyzet kezd kritikus lenni.

Döbbenetes visszajelzések a Német bértarifa kapcsán

A lényeg nem a bérek mértékében van, pedig sokan csak ezt látják. Ami viszont sokkal fontosabb a struktúra és az üzenet: mindenki bejárhat valamilyen pályát. Mindez csak és kizárólag a hozzáállásán múlik. Persze egy gyalázatosan primitív rendszerben ez nagyon nehéz. Nehéz, de nem lehetetlen.

Az 5 igenes konzultáció

Aki a kérdőívet kitöltötte, 100%-ban mind az 5 kérdésre igennel válaszolt, most jön tehát a következő lépés. Miként fogjuk ezt megvalósítani? A projekt adott! Csak a hogyan tovább nem. Mindenki változást akar, de senki nem akar változni.

A látóhatár

Amit én most előre látok, az a Föld görbületén túl van. Ezért amit most mondok hihetetlennek tűnhet. Vagyis most már nem csak az a kérdés, hogy szakma-e a takarítás, hanem az is, hogy ember-e a takarító? Mi van? A fejlesztés módszere, egyáltalán a fejlesztés gondolata, módszerei és hatékonysága azon múlik, hogy milyennek látjuk azokat az embereket, akik a takarító szektorban kötöttek ki tartósan vagy ideiglenesen.

Ez nem egy egyszerű dolog, mert ez egyszerre: A) generációs kérdés; B) bér + béren kívüli juttatás + kiváltságok kérdésköre; C) változó értékrend és élmény szempontok; D) igény és szakszerűség; E) hatékonyság; F) objektív (akár még takarító szektor szintű) személyi minősítési/visszaigazolások rendszere és még egy két dolog, és nem is biztos, hogy ebben a sorrendben.

Nem! Egyáltalán nem vesztegettünk el 25 évet!

Most értünk el arra a szintre, hogy van körülbelül 60 – 70 ember, aki elérte azt a szakmai és személyiségfejlődési szintet, hogy érti is mi történik a körülötte. Lehet, hogy többen is vagytok, csak rejtőzködtök. Azt gondolom, hogy ideje a napfényre lépni.