Beszéljünk a jövőről
Szeptembertől egy teljesen új elgondolás lát majd napvilágot a takarítással kapcsolatban. Tulajdonképpen három erő eredője jön létre. Az egyik erő, ami a szakképzés bojkottja, mármint a takarító cégek részéről, másrészt pedig a közbeszerzési törvény új szempontjai. Utóbbiak a piaci beszerzésekben is kezdik éreztetni a hatásukat. Ezekre nehezedik rá, harmadik erőként, az általános munkaerőhiány.
Vegyük sorra
A takarítócégek nem gondolják, hogy a takarítás szakma lenne, ezért ellenállnak a lehetőségnek, hogy képzett emberekkel dolgozzanak. Miközben sem a piac, sem a szakma nem gondolja, hogy a takarítás szakma lenne, az új KBT már nem engedi meg az egyszerű ár alapú versenyt és várja a szakmai szempontokat. Miközben nem szakma a szakma, eközben hatalmas várakozás van, hogy legyenek szakmai szempontok, ami alapján megkülönböztethető és értékelhető a pályázó takarító cég.
Ostorral verik a béna kacsát
Alapjaiban két dologról kéne beszélnünk, az első a szakmai alkalmassági feltételek és a másik a szakmai bírálati szempontok.
Szakami alkalmassági szempontok: A szervezetnek van egy megfelelő képzettségű és tapasztalatú szakmai vezetője. A szervezett szakmailag is szabályozott keretek között működik, meg van a megfelelő tapasztalat a felmérésre, munkatervezésre, beszerzésre és logisztikára, humán erőforrás menedzsmentre, belső fejlesztő értékelésre, végrehajtás kivitelezésére, minőségmérésre és átadási protokollokra. Hogyan lehet ezt igazolni? Végzettségekkel, referencialevelekkel, minősítésekkel, tanúsítványokkal és persze a legprofibb az lenne, ha a lehetséges megrendelő csinálna egy GMP auditot a cég központjában és egy véletlenszerűen kiválasztott és meglepetésszerűen meglátogatott takarítási területen. Ilyenkor a légértékesebb audit bizonyítékok a beszélgetés az alkalmazottakkal vagy a megrendelővel, az alkalmazott okmányok és lehet látni, hogy milyen állapotban vannak a szerszámok, eszközök és milyen tisztatószereket használnak és miképpen. Ha erre nincs idő, akkor meg lehet bízni erre szakértőket. A minősítések, tanúsítványok annál izgalmasabbak, minél inkább tudjuk, hogy mi van a hátterükben. A helyszínen lévő okmányok avatott szemnek gyorsan választ adnak az állomány szakmai szintjéről, a hullámzásról, a fegyelemről vagy az illemtan és házirend megvalósított szintjéről.
Ha egy cégnek nincs szakmai vezetője, ha van, de annak nincs megfelelő végzettsége, ha a helyszínen nincsenek szakemberek, nincs munkaterv és nincsenek megfelelő eszközök akkor azt a céget nem szabad engedni, hogy pályázzon. Annak eldöntésére, hogy egy adott területre milyen szakemberekre van szükség, célszerű szakértőre bízni.
Bírálati szempontok: A pályázatok bírálhatóságának nagyon fontos, hogy legyenek szabványosított elemei, amik összehasonlíthatók. Ez elsősorban a számszaki rész szabványosítását jelenti, vagyis van megfelelő felmérés (MATISZ IR irányelv) és vannak megfelelő rendszerben rögzített és használható követelmények, takarítási gyakoriságok (MATISZ 02 Főtábla irányelv). A cégek ráfordítási időt, bérfedezetet, szakmai összetételt, kezelőszereket és eszközrendszert adnak meg. Ezt több féle szempontból lehet megítélni, elegendőek-e a kezelőszerek, eszközök és a ráfordított időterv? Azzal a szakmai összetétellel elvégezhető-e a munka? Aztán meg kel adni egy munkatervet és az vizsgálható, hogy mennyire van összhangban a Főtáblával. Ezek ténylegesen a megvalósítás adatai. Természetesen a dolog kreatív oldala is izgalmas, de ezeket már sokkal nehezebb tárgylencsén értékelni, sokkal célravezetőbb, ha a körülményeket – mint például a minőségmérés és elszámolás rendszer, vagy a fluktuáció felső határa, stb. – a megrendelő adja meg, és aztán azt be is tartja.
Sajnos nincsenek olyan szuper benchmarkig számok, amik alapján könnyen és papíron lehetne dönteni, a rendszert egy szakértőnek kell átvizsgálni. Aztán, hogy ebbe majd hogyan kavar bele az OKJ átalakítása, majd hólnap írok.