Bértarifa II.
Mivel a téma elég rendesen lázba hozta a tábort és mivel a visszajelzések nem csak markáns törésvonalakat jeleznek, hanem magas fokú tájékozatlanságot, érdemes lenne egy kicsit tágítani és tisztítani a képet. A jó fokuszálás mindig hasznos lehet.
A múlt, a jelen és a jövő
A képzésen vagy a szakmapolitikai vitában a jövőről beszélünk. Nem érdemes azon felháborodni, hogy miért nem jelenről, mert mire a koncepcióból bármilyen cselekvés bontakozna ki, az már a múlt lenne.
Tehát a jelen az, hogy a takarítást a takarítók nagy része nem gondolja szakmának. Azért, hogy ez ne legyen a jövő is, rá kell cáfolni pár alapigazságra. A jövő tehát az lehetne, hogy a cégek, igényesebbek lesznek az alkalmazottaikkal és meg is fizetik őket annyira, hogy azok igényesebbek legyenek önmagukkal szemben. Nyilván ennek a kulcsa elsősorban az, hogy a takarító cégvezetők és vállalkozók annyira igényesek lesznek önmagukkal szemben, hogy olyan szolgáltatásokat valósítanak meg, ami piaci értéke fedezetet jelent az előzőekre.
A hozzáadott érték
Szóval, azon túlmenően, hogy a személyzet megvalósítja a takarítást egy sor egyéb értékteremtő tevékenységnek kell megvalósulni. A folyamatban rengeteg megújulásra váró elem van: marketing, takarítandó terület felmérése, árajánlat készítés, szakma specifikus szerződési rendszerek, belső képzés és szakmai kultúra, önellenőrzés, adminisztráció és még egy két dolog. Tehát ha ezen az úton akarunk indulni, akkor sok féle feladatunk lesz.
A változás több oldalról közelíthető meg. Ebből az egyik az, hogy mi magunk mennyire látjuk át, hogy pontosan hol vagyunk és hova akarunk eljutni. Ennek a módja a hangos gondolkodás és az egészséges vita, de aztán előbb vagy utóbb cselekedni is kell.
Január 27. 17.00 órai kezdettel elindul egy ON-LINE KEREKASZTAL sorozat, amit más-más témával minden hónap végén megtartunk. A cél az, hogy a vitába egyre többen bekapcsolódjanak, és egyre többen figyeljék, hogy a dolgok merre haladnak. Szülessenek felismerések és célkitűzések, majd legyen elég lelkes ember, aki ezek megvalósításáért felelősséget vállal.
Visszakanyarodva az eredeti kiindulási ponthoz, vagyis a jelenhez. Jövő akkor lesz, ha ezt túléljük. A bértarifa lehetősége, a szakmai szint besorolás objektivitása és a felelős szakmai vezető intézményének bevezetése lehet egy olyan cél, ami egyelőre jogszabályi háttér nélkül is elindítható, és ha minden részlet kidolgozásra kerül és a szakma ezt elfogadja, mint meghatározó szakmapolitikai irányelvet, lehet, hogy nincs is szükség jogszabályra. Viszont lehet, hogy az mégsem ártana és egy olyan keretbe tudná foglalni a szakmát, ami alapjaiban változtatná meg a jelenlegi helyzetet.
