Ki a mindenki és ki dönti el, hogy kiből hány százalék elégedett?

Tudom, nyilván van egy általános hangulat, és az én tapasztalatom az, hogy akik a részt vesznek egy adott projektben azoknak a hangulatuk és a közérzetük jó. Ezért azt is mondhatjuk, hogy a világ minden esetben olyan amilyennek látjuk. Lehet, hogy elsősorban azokkal van a baj, és azoknak van bajuk, akik most nagyon feketének látják a jövőt?

A jövő persze, nem fekete és nem is rózsaszín. A jövő olyan lesz, amilyenné tesszük. Ezen túl azonban ez csak akkor fog jól sikerülni, ha bizonyos dolgokban meg lehet egyezni és a „szekér” egy irányba fog majd menni.

Ehhez viszont az kell, hogy a MATISZ berkein belül alakuljon ki egy olyan széles szakmai párbeszéd, ami aztán képes relatíve gyorsan megegyezni abban, hogy merre húzzuk az a bizonyos szekeret. A Tagtoborzó kerekasztalok Budapest, Debrecen és Székesfehérvárra vannak meghirdetve, de nyilván bárhol megrendezzük, ha van jelentkező. A cél az, hogy mindenki tudja elmondani, hogy miről álmodik, miben reménykedik és kapjon visszajelzést, hogy mi az, ami megvalósíthatónak látszik.

Tegnap az is elhangzott, hogy miért éppen a MATISZ?

Megmondom. Jelenleg nincs más olyan szervezet, ami képes lenne kezelni a problémát. Egy új szervezet felállítása rendkívül drága lenne, és sok időt venne igénybe és semmi garancia nem lenne ara, hogy az jobb lesz. A MATISZ készen van és működőképes, ami most hiányzik, az a hatalmas szándék és szakmapolitikai támogatás, ami csak a piaci szereplők felöl, jöhet. A tagságnak nőni kéne és aktívabbá válni, a szervezet fel van készülve a növekedésre, de a szakma helyett senki nem tudja meglépni a megléphetetlent. A szervezet ma mindenkit tömörít, aki a tisztítás-technológiai szakmában tevékenykedik szolgáltatót, gyártót és forgalmazót egyaránt. Most jön a második fázis a reprezentativitás elérése, és ez minimum a tagok számának háromszorozása.

Mondok egy példát!

Álmodozhatunk arról, nőjenek a vállalási árak, azonban ennek vannak közgazdasági törvényszerűségei, mint kereslet és kínálat vagy a pályáztatási gyakorlat, a cégek árstratégiája vagy kényszernek gondolt rövidtávú gondolkodás. Az ilyen álmokat nem lehet egyeszűen lefordítani célokra, mert nincs ma a világon olyan kényszerítő erő, ami az előbb említettekkel szembe tudna menni. Viszont ki lehet találni olyan stratégiát, ami a megrendelő érdekeit is figyelembe veszi és a szolgáltatás minőség javulásán keresztül vagy az ide vonatkozó kultúra fejlesztésén keresztül 3 – 5 év alatt el lehet érni bizonyos változásokat. Itt jön be aztán a reprezentativitás, hogy a projekt kritikus tömege meg van-e, mert ez meghatározó a siker elérése szempontjából. Nem tudom érthető-e ez?

Programok kellenek

Nagy, az egész szakmát átfogó programok kellenek, ahol kialakul az a személyes kapcsolat, ami alapja lehet az együttgondolkodásnak. Ez az év erre épül. Kerekasztalok, Nagy Takarítási Nap, rendezvények és események annak érdekében, hogy a szakma belássa, most már lépni kell! Be kell lépni.

Egyik nagy tervem, a szakma megszólaltatása, ezért az alábbi kérdőíven jelöld be, hogy májusban miben veszel rész, és ennek kapcsán készítek majd veled egy interjút. 

>> ŰRLAP <<