Az árakkal kapcsolat a legfontosabb szabály ma is, hogy az árakat a kereslet kínálat alakítja leginkább, aminek rendkívül fontos eleme a piaci verseny.

Ez egy úgynevezett szabadon versengő piac, amit a lakósági szolgáltatások szintjén elvileg a fogyasztóvédelem felügyel, ugyanakkor a céges partnerek vonatkozásában nincs semmilyen felügyelet. A nyugatai országokban az utóbbi esetben van a céh, vagyis a kötelező kamarai tagság. Ausztriában és Németországban még ezen felül van a kötelező mester alkalmazása is. Ez nálunk is ismert rendszer, más szakmák esetén (kártevőirtó, gázszerelő, villanyszerelő, stb.) de a takarításban nincs ilyen.

Mindezek oda vezetnek, hogy minden cég helyesen számol, mert a küszöbfeltételek annyira megritkítják a cégeket, hogy a kínálat relatíve alacsony a kereslethez képest és bár van valamekkora árverseny, de soha nem veszélyezteti azt, hogy a nettó profit, minden költség elvárt, etikus és legális kifizetése után, 4 - 5%-alá kerüljön.

Tehát itt nem megmondó emberekre van szükség, hanem egy céltudatos munkára, aminek eredményeképpen megszületnek bizonyos jogszabályok és létrejönnek korrektül működő intézmények, továbbá a piaci szereplők tudásban is felzárkóznak és ez így együtt eredményez egy egészen más, a mainál egy sokkal jobb piaci helyzetet.

Ez egy hosszú távú terv

Nyugat-Európában a mai szint eléréséhez kellett egy támogató politikai konjunktúra és 60 – 70 év. Mi ebből már 30-at elhasználtunk és nem sokkal jutottunk előbbre. Persze ezt így nem teljesen igaz, vannak eredmények csak nem alakult ki az a kultúra, ahol az elért eredményeket meg tudnánk tartani és a fejlődés intenzitása erőteljesen hullámzik. Van olyan időszak is, amikor leáll, vagy egyenesen visszalépés van.

Az egyik nagy problémánk, hogy a hosszú távú tervek nem fekszenek nekünk. Az emberek legnagyobb része nehezen tud azonosulni az olyan projektekkel, aminek a végeredményét nem láthatja. Pedig ez egy olyan projekt, amihez reálisan kell 60 – 70 év, és ha valaki ehhez az elején csatlakozott, akkor nyilvánvalóan nem érheti meg a végét. Ugyanakkor sokszor ezt kudarcként éljük meg és elveszítjük a hitünket.

Ez nagy hiba lenne!

Tisztán kell látni azt, hogy ameddig nem alakul ki egy olyan takarító szektor, aminek minden szereplője egy bizonyos szakmai szinten van, olyan szinten, hogy a megrendelő nem csalódik. Addig balgaság azt várni, hogy nem lesz elvtelen verseny. Ezt pedig nem írja felül egy központilag meghatározott ár, mert azt úgy is lesznek sokan, akik nem tartják be.

A megoldás a rendszer:

1. A takarító szektor szétválasztása lakossági és intézményes piacra
2. Az intézményes piacon csak olyan vehessen részt:
   1. akinek van hivatalosan kinevezett felelős szakmai vezetője
   2. aki tagja a takarítók céhének
3. Felelős szakmai vezető az lehet, akinek van legalább 6 év igazolt szakmai és vezetői tapasztalata illetve szolgáltatásvezető, vagy szakirányú felsőfokú végzettsége.
4. A végrehajtó állományban valamilyen kontrol alá kerül, ez részben érdekképviselet és részben fejlesztő, a fejlődést hitelesen dokumentáló szervezet. Ez nem feltétlenül kell, hogy klasszikus szakszervezet legyen viszont, fontos, hogy reprezentatív legyen és esetleg valamilyen jogszabály is támogassa a működését.
5. Szükség van a céh és a munkavállalók álltál elfogadott kollektív szerződésre és bértarifa rendszerre.
6. Szükség van államilag elismert oktatási és minősítő rendszerre (ez már megvan)
7. Szükség van szakmai szabványokra, irányelvekre

Azt is tisztán kell látni, hogy ezek így együtt hoznak változást és teremtenek élhető helyzetet, bármelyik hiánya mellett a rendszer összeomlik, vagy fel sem épül, nem működik.