Az EGÉSZség koncepció
Az koncepció lényege, hogy a takarító nem egy biológiai termelő egység, aki naponta "blokkol" és hónap végén fizetést kap, hanem egy ember, társas lény, akinek teremteni kéne egy tartalmas miliőt, akit motiválni kell, és akit emberbe száma kell venni. Ezek nem jól hangzó szlogenek, hanem egy konkrét folyamat, aminek a végén előáll a fenntartható helyzet, ami jobb légkört, lojalitást, hatékonyabb munkát és magasabb minőséget eredményez.
A koncepció tehát, egy elképzelés, egy vizzió arra nézve, hogy miképpen lehet jobb emberré és jobb csapattá formálni a takarítókat és ez által egy sokkal jobb és értékesebb szolgáltatást nyújtani. Mindez akkor lehet rendkívül izgalmas a takarítócégnek, ha ez a fejlesztés nem igényel extra beruházásokat. Ez nem pusztán szakmai képzés és nem is csak motiváció, ez egy új élet- és munkaforma.
Ma a bérköltségek az árbevétel 75 – 85%-át teszik ki, mindez azért van, mert rendkívül alacsony a takarításban az elismert hozzáadott érték. Az EGÉSZség koncepció célja, hogy az árbevétel úgy alakuljon, hogy ebből első lépésben a bérköltség, már csak 55 – 60% és második lépésben pedig 50% alatt legyen. Ehhez viszont a szolgáltatás lényege is és annak a megrendelők és a kedvezményezettek általi érzékelése is kell, hogy változzon.
Erre ma már szakmailag minden lehetőség megvan. A takarítás kapcsán, az elmúlt 25 évben kidolgoztuk a szakképzés kulcselemeit, a klasszikusnak számító technológiák leírása is kész, van egy tökéletes rendszerünk a technológiai fegyelem megértésének átadására, nagyon sokat foglalkoztunk a szolgáltatási etikával, ma már a szolgáltatástervezés és menedzsment irányelvei is meg vannak, az emberi motiváció alaptörvényeit is pontosan le tudjuk írni, csak egyetlen egy, de lényeges dolog hiányzott.Az a konkrét lehetőség, ami mindezt egyben tartja, egy rendszeré forrasztja és megteremti az integrált emberi erőforrás menedzsmentalapjait.
Az integrált emberi erőforrás menedzsment nem öncélú projekt, az a legendás szolgáltatás megvalósításának alapja, és ami rendkívül lényeges kérdés, a hozzáadott érték érzékelhető megjelenítése szempontjából. Ez teremthet alapot a szolgáltatás megítélésének változására és árak elmozdulására.
A mai munkaerő piaci helyzet magától nem fog megoldódni és a bérek rendezése önmagában sem vezet eredményre, ezt látjuk a Nyugat-Európai környezetben is, mert a takarítás sehol nem vonzó szakma és, hogy valaki azt hivatásként élné meg, az ritkább, mint a rózsaszín holló. Az, ami ma van Magyarországon, Nyugat-Európában már 25 – 30 évvel ezelőtt már bekövetkezett, csak azzal az „apró” különbséggel, hogy egy a maihoz képest is, 3 – 3,5 szőrös bérszinten, ami aztán azt eredményezte, hogy az Európai takarítóipar 60 – 70 %-a vendégmunkás. Ez az út előttünk viszont nem nyitott, mert a bérkínálatunk még ehhez nem elég versenyképes és soha nem is lesz az, mert mi egy teljesen pályán mozgunk, és nem vagyunk egy naprendszerben Európával.
Persze az sem a tökéletes pálya, mert a még a nagyon komoly és számunkra elképzelhetetlen (maximum 6 órás munkanap, bértarifa, kafetéria, normalimitek, stb.) szabályozások sem oldották meg a helyzetet, a munkaerőhiány erőteljesebben dühöng, mint bármikor.
Tehát más utat kell választani, szerintem végig kell azt gondolni, milyen szokásokat lehet és kell bevezetni egy takarítói kollektívába és milyen eredményekkel járhat az, ha ezeket fenntartjuk. Mert, hogy a változás alapja az új szokások bevezetése lenne, amit szabályozásnak is hívhatnánk, de ez nem annyira szimpatikus. Ugyanakkor ezek nem jogszabályok lennének, hanem csak vállalati szintű irányelvek és akkor lennének életképesek, ha az emberek megértenék, hogy nekik is, direkt hasznuk van ezekben. Természetesen az első lépés, hogy a cégvezető megértse ezt a helyzetet és perspektívát.
Ahhoz, hogy mindezt átlássa egy cégvezető és megértse mi ennek a jelentősége, és el is fogadja, ahhoz neki teljes szakmai tudásvertikumot is át kel látnia. Ebben pedig valjuk be, sok cégvezetőnek gondja van. Az a modell, ami a legtöbb cégvezető fejében létezik, túl egyszerű ahhoz, hogy a jelenlegi problémát kezelje. A jelenlegi modell a rendszerváltás környékén jött létre, az akkori kereslet-kínálati viszonyok alapján. Ez mára már gyökeresen megváltozott és a takarítóipari kínálat csak részben tudta lekövetni a piac igénymegfogalmazását és keresleti változását.
Tehát most két lépcső előtt áll a szakma, az első a szakmai és piaci felzárkózás illetve a második az, az innováció, ami ki tudja léptetni a szakmát a saját maga által épített és egyre szűkebbé váló dobozból. Ez utóbbi pedig azért fontos, mert ez az utolsó lépés valóban az EGÉSZség elérést célozza, és ami ugyanakkor testi és lelki egészség is egyben.
Ha ez mélyebben érdekel valakit, akkor erre szervezek egy egynapos továbbképzőt.
