Árazatlan költségvetés takarításra
Egy olyan, előre meghatározott szakmai összefüggésrendszer szerinti dinamikus dokumentum vagy dokumentum rendszer, mely segítségével a számszaki hibák nélkül, a megrendelő elvárásai szerint pontosan modellezhető egy takarítási szolgáltatás, annak műszaki tartalma, színvonala és díja, és ennek megfelelően szakmai melléklete lehet egy szolgáltatási szerződésnek.
A fenti definíció szerint a takarítási árazatlan költségvetés a háromdimenziós létesítményt hiánytalanul le kell tudnia írni két dimenzióban és teret kell adnia a szakmai koncepció megfogalmazására ugyanis egy másik szerepe is van/lehet, vagyis, hogy képes legyen kimutatni két vagy több ajánlat közül a jobb értékarányt kínáló és/vagy egy 3 vagy 5 éves periódus alatt elérhető szakmai és életminőségi előnyöket.
Mindjárt fölmerül egy fontos és tisztázandó kérdés
Mi is lehet a különbség két takarító cég ajánlata között? Vagy másképpen fogalmazva mi lehet, a legegészségesebb értékrend a célszerű lenne alkalmazni a takarítási verseny során?
Ha a takarítási szolgáltatást úgy határozzuk meg, hogy az alapvetően három elemet tartalmaz, aminek a minősége külön is értékelhető, de nyilván szinergiai összefüggések is vannak, akkor beszélhetünk szaktudásról/tapasztalatról, technológiáról és menedzsment tudásról/tapasztalatról. Természetesen van még egy negyedik elem is, ami igen fontos lehet a döntéseknél és ez az adott takarítást szolgáltató vállalat tőkeereje, finanszírozási készsége/képessége. Utóbbi ugyan nem szakmai szempont, mégis a díjnak egy olyan kiegészítő eleme, ami nélkül nem lenne reális az ár/érték arány meghatározása.
A nagy kérdés tehát az, hogy a díj és a fizetési feltételek, mint egyben kezelendő csomag milyen arányban álljanak szemben a szakmai tartalommal és hogyan milyen algoritmus szerint legyenek ezek számszerűsítve?
Ha alapképletnek vesszük azt, hogy az díj és a fizetési feltételeket forint értékét kell elosztani a műszaki tartalom forint értékével, akkor az a legjobb cég, akinél az eredmény a lehető legkisebb számot mutatja. Vagyis az a pályázó, aki 100 Forintért akár több 100 Forintnyi műszaki tartalmat ígér az jobb, mint az, aki, mondjuk ugyanannyi díjért csak 100 Forintnyi műszaki tartalmat ígér.
Mindez újabb kérdéseket vet fel
Miképpen kell kiszámolni a műszaki tartalom Forint értékét?
Ez a számítás tartalmazhat-e olyan elemeket, amelyek olyan értékeket mutatnak ki, amik eddig ismeretlenek voltak a szakmában?
Lehet-e valami rendszert kidolgozni arra, hogy mi az, az ár/érték arány, ami még elfogadható? Vagy ami fölött már átléptünk a tündérmesék birodalmába?