Aránytévesztés
Azt gondolom, hogy az alapvető probléma nem is kifejezetten a dolog alakulásának irányában vagy sebességében van, hanem sokkal inkább abban, hogy pontosan látjuk-e azt, hogy mi az, ami hiányzik. Látunk egy rakás problémát, nap, mint nap van egy csomó kelletlenségünk, de az arányok nem izgatnak senkit.
A dolog úgy fest, hogy maga a probléma csak akkor fontos, amikor felmerül és akkor éppen csak az a probléma. Szóval senki nem készít listát és nem állít fel sorrendet, nem határoz meg összefüggéseket. Mindezt tetézve senki nem gondolkodik el azon, hogy az adott probléma ok vagy csak egy okozat, vagyis egy másik, lehet, hogy sokkal nagyobb anomália tünete.
Nem akarok túl sokat okoskodni, de azt hiszem, fontos lenne szembenézni azzal, hogy egy takarító cég, mint nyújt ma és igazából mit várnak el tőle. Nyilván fontos kérdés, hogy az adott szolgáltatási szerződés köz vagy piaci beszerzési folyamatban jött létre, azonban mindentől függetlenül tisztán kell látni, hogy az elvárások nagyjából ugyanazok.
Igazából most egyszerre küzdünk két problémával, ami igazából egy: konfliktus van a munkavállaló elvárása és a megrendelő elvárása között! Ez ilyen egyszerű?
Igen, a kettő között ott a takarításra szerződő cég vagy vállalkozó, aki ezt a konfliktust nem veszi tudomásul. Neki ez alapvetően és lényegében egy közvetítői projektnek látszik továbbra is, aminek során abból indul ki, hogy a munkavállaló képes megfelelni az elvárásoknak.
A csavar persze ott van, hogy mindezek mellett a munkavállaló nem gondolkodik abban, hogy ez egyáltalán kérdés-e a megfelelés. Az alapálláspontja, hogy nálánál senki nem tud jobban takarítani. Ebben a meggyőződésében az sem ingatja meg, hogy az ablaktisztító eszközöket nem ismeri és nem is tudja használni, a gépektől idegenkedik és egyébként a létrára sem megy fel. Mindezek mellett, nem túl dinamikus és nem is igazán igényes.
Visszatérve tehát a takarító vállalkozóra vagy cégvezetőre egy egészen speciális csapdában van.
Mivel nincs ágazati bértarifa, senki nem tudja mit ér ma egy takarító. Továbbá az is rendkívül izgalmas, hogy a milyen kategóriák vannak, hiszen takarító szakmai szint is lenne egy néhány, annak függvényében, hogy az adott terület mit kíván. Továbbra is nyitott kérdés: szakma-e a takarítás?
Takarítócég vezetők! Lássuk be, ha nem kezdjük el, a szabályozásokat a helyzet magától nem oldódik meg. Tovább megyek: a helyzet csak romlik! Szerintem döntéshelyzetbe kéne tudni hozni a szakmát. Nem egyszerű feladat 4 000 cégnek létrehozni a demokratikus döntéshozatali mechanizmust, de nincs más kiút. Ez az egyetlen! Ez a kihívás!
