Álljunk meg egy pillanatra
Van egy olyan általánosan elfogadott elmélet, hogy az ember egyszerre csak egy realitásból tud kilépni. Tehát az olyan esetek, amikor egyszerre több dologgal kapcsolatban kell megváltoztatnom a világnézetem a lehetetlenség kategóriájába tartoznak. Mégis mi a remény?
Az alaphelyzet egy aláértékelt ember, aki azért nem szakember mert éppen ez a vállalkozás lényege. Egy bármikor pótolható személy a munkaerőpiacon, aki előállít egy pontosan nem definiált terméket, amire elvileg mindenkinek szüksége és igénye van. A tisztaság tehát napi társadalmi szükséglet, de nem vélt élvezet forrása, nincs erre belőve, tehát mindenki igyekszik a lehető leggyorsabban és legolcsóbban letudni.
Tehát aláértékelt emberekkel megvalósított, ha nem is értéktelen, de kevesek által értékelt szolgáltatás? Miközben egyre nagyobb szükséglet? Miközben a szakmaiság hiánya emberéleteket követel?
Mi legyen a kiindulási alap?
Pontosan meg kell határozni a mindenkori terület specifikus tisztaság értékét, vagy a szakemberek önbecsülésén keresztül kell várni, hogy a tudatosodás bekövetkezzen a vevői oldalon is?
Mi ebben a takarítócég vezetők szerepe?
Ha valakinek érdeke, hogy ez a helyzet változzon, azok a takarócég vezetők. Viszont jön a harmadik probléma, hogy ők abból a szempontból, hogy a társadalom tudatában át akarunk helyezni egy tevékenységet szakmává és, hogy felértékeltessük a piaccal azt a szolgáltatást, amit mi magunk sem értékeltünk, nem szakemberek. Nincs meg a kompetenciájuk ehhez.
Hoppá!
Három front van és a háború drága. Három fronton kell helytállni, bármilyen drága.
Józan paraszti ésszel, ha nyújtok egy kivalló szolgáltatást és a piacon nincs hozzá hasonló megnyerem a vevőket. Na de van-e ma mód arra, hogy kivalló szolgáltatást nyújtsak? A három deficit: 1) a fizetőképes kereslet, mert nem találom a megfelelő célcsoportot, 2) a marketing/szakmai kompetencia, mert nem tudok ígérni és bármit ígérek, azt nem tudom betartani és 3) a humán erőforrás nem áll rendelkezésre szaktudással, motiváltan, és ha lenne is, azt nem tudom megfizetni, mert visszakanyarodva az első deficitre a szolgáltatási érték nem reális a piac számára. Mindez pedig nem előítélet, hanem tapasztalat.
Mi a kiút?
A kreativitást ösztönző, tisztítás-technológiai szakma specifikus marketing és közgazdasági képzés a takarító cégvezetőknek!
