Alapvető gondolatok a jövőről
A jövő remény és ennél nincs nagyobb hajtóerő, azonban egyben félelem is lehet, ha úgy érezzük, nem vagyunk felkészülve rá. Igazából pontosan és tökéletesen nem tudunk felkészülni, de mégis vannak azért olyan kulcs tudások, szempontok és rendszerek, amik adott esetben meghatározó tömeget jelenthetnek a túlélés serpenyőjébe.
A növekvő bérek előbb utóbb kikényszerítik a munkaadókból, hogy nagyon erősen kezdjenek válogatni, sőt, hogy határozottan kezdjék mérni a teljesítményt. Nagyon valószínűnek látszik az, hogy jövő egyik alapvető versenyszempontja az lesz, hogy ki mit képes nyújtani az egyre dráguló szolgáltatási piacon.
A béreket elsősorban a munkaerő-piaci kínálat határozza meg.
Azonban az is rendkívül fontos az, hogy a munkaerőt nem csak a bér tartja meg, hanem sokkal inkább a munka értelme és a munka körülményei. Ezzel egy időben azonban kulcskérdés, hogy a munkavállaló tudása és készségei miképpen alakulnak és ennek megfelelően miképpen növekszik a teljesítménye.
Amikor teljesítményről beszélünk, nem csak azt értjük alatta, hogy 100 vagy 200 négyzetmétert takarít fel óránként, hanem sokkal inkább azt, hogy munkája során és végén milyen vásárlói élmény éri a megrendelőt és/vagy a kedvezményezettet. Ennek természetesen része időnorma is, ugyanakkor rendkívül fontos a megjelenés, a viselkedés, a beilleszkedés, a kommunikáció, a körültekintés vagy a rendkívüli helyzetekre való reagálás is.
Minden változik, 2022-ben a takarítóval szembeni elvárások egészen mások lesznek, mint 10 vagy 20 évvel ezelőtt. Az, hogy pontosan mik lesznek ezek, azt ma még nem tudjuk viszont a másik kulcskérdés, hogy a takarító szektorban dolgozó embernek nagyon ott kell lenni az információforrások közelében. Vagyis a folyamatos tanulás, informálódás és tapasztalatszerzés életformává kell, hogy váljon és mindezt valahogy meg is kell tudni mutatni a munkaadóknak. Azt talán nem is kell hangsúlyoznom, hogy mindezt hitelesen kell tudni megmutatni.
Amikor átkozzuk az árversenyt, akkor valójában azt bírjuk nehezen elfogadni, hogy a megrendelő egy hatékony szervezet keres. Mert valójában nem vagyunk hatékonyak és a cégek nagy része, aki az árversenyben nyernek, nem hatékonyak csak annak hazudják magukat.
A hatékonyság lényege hogy az elvárt eredményt a lehető legkevesebb erőforrás felhasználásával érjük el. Igen, de ehhez nagyon pontosan kell definiálni, hogy mi is az elvárás és a piacot meg kell tanítani arra, hogy adott elvárásnak mi lehet a minimális ára. Egyértelmű kell, hogy legyen a megrendelő számára, hogy az adott ár alatt, az adott eredmény semmilyen körülmények között nem érhető el. Ez természetesen csak akkor lesz hihető, ha több oldalról is alá van támasztva.
Tehát az első házi feladat, a termék pontos definiálása, e nélkül nem beszélhetünk arról, hogy mindez mibe kerül. Ez a nemzetgazdaság minden területén szabályozott nemzetközi vagy nemzeti szabványokban vagy vannak olyan esetek, amikor jogszabályban is. Tehát egy adott szakma kínálati és keresleti oldala is pontosan tudja, hogy mit nevezhetünk méznek, vagy 95-ös benzinnek vagy C100/115-ös betonnak. Aki ezt nem tudja, az nevetségessé és komolytalanná válik abban a szakmában. Tovább megyek, ezek néha változnak és a legtöbb szakmában különlegesen fontos ezek követése is.
Nyilván ez egy szakmai evolúció. A pék szakma egyidős az emberiséggel. Eleinte a minőség nem volt kulcskérdés, elég volt, ha a kenyér ehető. Aztán eltelt 10 000 év és közben egyesek kenyérsütésre szakosodtak, aztán ez társadalmilag is egyre fontosabb lett és kiépült mögötte egy iparág. Eleinte csak tehetséges mesterek voltak, aztán lefektetek bizonyos irányelveket, amiből aztán szabványok és jogszabályok születtek. Mára azt mondjuk, hogy ez egy teljes körűen szabályozott szakterület, aminek vannak tanoncai, inasai, mesterei és szakértői. Ugyanakkor ebbe a rendszerbe vannak kívülállók is, de ezek hiába szakképzetlenek, mert csupa szakképzett veszi körül őket és viszonylag kevés a hibalehetőség és nagy a spontán tanulási kényszer.
Tehát, most jön a nehéz kérdés!
Ki az, aki pontosan tisztában van a takarítás belső sztenderdjeivel? Például pontosan mit értünk nagytakarítás alatt?
Vannak-e egyáltalán ilyen belső sztenderdek?
Tavaly májusban felmerült, hogy oktatni kéne a megrendelőt és ez persze fontos szempont. Ugyanakkor mielőtt még „vak vezet világtalan” helyzet áll elő, képezni kellene önmagunkat és le kell fektetni legalább a belső sztenderdeket és irányelveket. Illetve ezeket nem csak lefektetni kell, hanem tudni is kell őket és ezek szerint kell élnünk. Ezeket nem csak megtanítani kell a megrendelőknek, hanem számon is kell kérnünk és a mindennapi piaci működésbe ki is kell kényszerítenünk ezek elfogadását. Ez nem csak tudás és tanítás kérdése, hanem szakmapolitika is.
Mára elkészült a vitaanyag és a kezdeti egyeztetéseken is túl vagyunk, de ott még nem tartunk, hogy a szakma formálisan és teljeskörűen is elfogadta volna, tehát itt még rengeteg munka van a mi oldalunkon és csak ezután mondhatjuk, hogy képezni kéne a megrendelőt.
