A tisztaság egyszerűen fogalmazva a szennyezettség hiánya. A szennyeződések viszont nem egy adott pillanatban és egyszerre lépik át a létesítmény kapuját, hanem folyamatosan érkeznek. Vagyis elméletileg az úgynevezett „tiszta” állapot filozófiailag, a takarítást követően csak nagyon rövid ideig áll fenn.

Az első fogalom, amit célszerű bevezetni a megrendelői köztudatba, hogy a tisztaságnak vagy a szennyezettség mértékének vannak fokozatai. Ennek a skálának a „legdurvább” rendszere az, amikor a szennyezettségi állapotot aszerint határozzák meg, hogy milyen eljárásokkal tehető tisztává az adott terület. Például, ha egy szőnyeg csak poros, akkor az egy megfelelő porszívóval kiporszívózható és tiszta lesz, akkor ez a szőnyeg napi takarítási szintenvolt. Ha csak néhány folt van rajta, az is még ebbe a kategóriába sorolható, de ha már a felülete nagyrészt szennyezett tapadó szennyeződéssel, akkor ennek mértékének megfelelően beszélhetünk átmeneti- vagy alaptisztítási szintrőlis.

Ebből is látszik, hogy az úgynevezett tisztaságcsinálás nem mindegy, hogy milyen szintről indul, hiszen a különböző szintű eljárások eszköz és tisztítószer igénye más és más illetve a ráfordított idő mértéke is változik. Ennek megfelelően elmondhatjuk, hogy a szolgáltatási díjat az határozza meg, hogy a terület egy adott időszak – általában 24 óra – alatt milyen szintre esik le és milyen eljárások és/vagy technológiák szükségesek, hogy újra felhozzák a tiszta szintre.

Mielőtt elkezdenénk, ezt boncolgatni fontos lenne pár szót ejteni arról is, hogy mi történik akkor, ha ezen a területen a példa szerinti 24 órát követően semmilyen beavatkozás nem történik. Továbbá azt is célszerű megemlíteni, hogy a 24 óra tényleg csak egy példa, mert vannak olyan területek, mondjuk például egy kórházban, ahol akár 4 vagy 8 órában kell gondolkodni vagy egy moziban, ahol egy film a referencia ciklus.

Itt jön be tehát egy másik fogalomkör, az úgynevezett elsődleges kockázatok. Definíció szerint ezek azok a kockázatok akkor jelennek meg, ha egy területet nem vagy nem elég gyakran takarítanak/tisztítanak. Ma a nemzetközi szakma 6 ilyen kockázattípust tart számon. Ezeket három kategóriába lehet sorolni. Az első ezek közül az adott területen tartózkodó emberekre és hasznos élőlényekre vonatkozik, és három fajtája van: Egészségügyi, Közérzeti, Baleseti. A második a területen található tárgyakra vonatkozik, és két fajtája van: Állagiés Funkcionális. Továbbá nem utolsó sorban a harmadik, ami önmaga egy kategória és ez a Környezetterhelési kockázat. Nyilván az nem törvényszerű, hogy ezek egyszerre mind jelen legyenek, de előfordulhat ilyen helyzet is.

Ha most kezdjük boncolgatni a tisztaság értékét, akkor mindjárt felmerül, hogy mi legyen az értékmeghatározás alapja a szolgáltatás költsége vagy az eredmény, vagyis a kockázatok hiánya. Ez azért is izgalmas kérdés, mert ha csak az emberekre leselkedő kockázatokat nézzük, akkor azt nehéz meghatározni, hogy egy adott területen az alkalmazott vagy a vendég nem betegszik meg vagy nem szenved balesetet, vagy netán nem érzi jól magát a bőrében, az valójában milyen értéket képvisel. Persze az is számít itt, hogy milyen relatív értékű az alkalmazott vagy a vendég, és ha bekövetkezik a baj, akkor annak milyen következményei lesznek. Számtalan ilyen tudnánk itt felsorolni, mind reklamáció, műhiba per, kártérítési per, forgalom elmaradás, botrány miatti image sérülés. Sok esetben meg sem kell történnie a bajnak pusztán csak annak érzékelt kockázata is végzetes lehet. Talán mindenki ismeri a városi legendát, miszerint egy nagy üzlet azért esett kútba, mert a vendég koszosnak találta a cég WC helyiségét és ebből messzemenő következtetéseket vont le a termék minőségére és a vállalat megbízhatóságára vonatkozóan.

Gondolom, hogy maradhatunk abban, hogy ez felbecsülhetett len érték. Minden másra ott a…

Ha viszont onnan közelítjük meg, hogy ez valójában mibe kerül, akkor sincs igazán egyszerű dolgunk. Ugyanis itt belép a munkaerő árának valós megítélésének kérdésköre. Ugyanis ma a társadalom szemében a takarítás nem szakmunka és ne is értékeli túl nagyra az ezen a területen dolgozó kollégákat. Ezt csak súlyosbítja, hogy maguk a takarító cégek (tisztelet a kivételnek) sem tekintenek az alkalmazottaikra mind szakemberekre és ezért ma a Magyar takarítóipar alapvetően minimálbére foglalkoztat. Ez egyrészt megkönnyíti a számolást másrészt azonban az is látszik, hogy ma már nem fenntartható, mert ezen az áron nem áll rendelkezésre korlátlan munkaerő utánpótlás. Ez az elmúlt 3 – 4 évben nem volt nagy jelentőségű, mert a gazdaságban nem nagyon jelentek meg új takarítandó területek, de ahogy a növekedés beindul ez viszonylag gyorsan egy akut probléma lesz. A nemzetközi trendek szerint 2 – 3% gazdasági növekedés mellet a takarítóipar akár 10%-ot is tud növekedni, mert ezekre a szolgáltatásokra napról, napra – hónapról, hónapra szükség van.

Száz szónak is egy a vége az értékegyenletben a munkaerő ára még fix, de a jövőben bizonytalan, hogy mennyi lesz.

Az előállítás többi költsége a ráfordított idő és tisztítószer illetve a szükséges eszközpark és nem utolsó sorban a vállalkozás központi költségei. Mindezek közül a meghatározó az idő kérdése, mert ezt kell beszorozni a bérköltséggel és ez eredményezi a takarítás 75 – 80%-át. Ennek megfelelően nyilván érti mindenki, hogy miért fontos kérdés a munkaerő fajlagos ára, ugyanakkor számít az, hogy milyen technológiát alkalmaznak és ezek az emberek milyen képzettek és rutinosak, nem utolsó sorban mennyire motiváltak, mert ezzel leszorítható az időráfordítás. Ha csökken, az időráfordítás csökken a vállalási ár is.

Végzetül elmondhatjuk, hogy az a bizonyos kutya, az itt van elásva, mert a takarító cég menedzsmentje a meghatározó abban, hogy milyen minőségű emberekkel és milyen technológiával valósítja meg a szolgáltatást és annak végső soron mi lesz az ára. Ezen a területen a verseny nagyon komolyan jelen van (több mint 4 000 cég van a piacon és több száz egyéni vállalkozó), ezért néha az értékrendek eltorzulnak.

Egy biztos pont ebben a rengetegben a MATISZ (Magyar Tisztítás-technológiai Szövetség) úgynevezett TÖD irányelve, amely minden év végén meghatározza a következő évre vonatkozó minimum takarítási óradíjat, vagyis a reális önköltséget. Ez nem az optimális díj, hanem a minimum, ami egy irodakörnyezetben egyáltalán működhet. Ez azért fontos, mert minden ajánlat ennél csak drágább lehet és minden, ami olcsóbb az aggályosnak mondható.