A takarító szervezet megítélése II.
Úgy néz ki, hogy ez mindenki számára fontos téma. Mondhatni életbevágó, mert a statisztika szerint bőven 100-nál többen töltöttek el 1 percnél többet a bejegyzés olvasásával. Voltak szép számmal visszajelzések is, tehát a tegnapi nap jól sikerült. Ma viszont egy kicsit még mélyebbre ásunk.
Kezdjük mindjárt az elején azzal, hogy amikor megítélésről beszélünk, akkor a megrendelő szempontjából alapvető kérdés, hogy egy egyéni vállalkozóval áll szemben vagy egy szervezettel. Ez úgy értsük, hogy a megrendelő vagy annak a képviselője miben látja a garanciát a végrehajtóban, megnyugtató-e számára, hogy a végrehajtó mögött van egy szervezet is? Nem utolsó sorban alap kérdés, hogy az a bizonyos szervezet csak egy kvázi ügynökség vagy egy komoly szakmai szervezet, felelős szakmai vezetővel és szakmai hierarchiával.
Ausztriában ezt úgy kezelik, hogy takarító cég, vagy egyéni vállalkozás csak akkor nyújthat szolgáltatást egy másik cégnek, ha rendelkezik egy államilag is, hivatalosan elismert felelős szakmai vezetővel. Magánembereknél ez nem kötelező, ott a megrendelő a fogyasztóvédelmi hatósághoz fordulhat, ha gondja van.
Térjünk vissza az alapvonalra
Tehát egyetlen vállalkozó vagy egy munkatárs és a szakmai szervezet megítélésének alapvető kérdése a szakmai tudás, tapasztalat és nem utolsó szempont a szolgáltatói attitűd. Ezzel talán a probléma meg is lenne oldva, pipa. Viszont a nagy kérdés, hogy ezt miképpen tudja mérni a megrendelő, még a szolgáltatás megkezdése előtt?
Mit lehet megmérni?
Ha mérés nem más, mint valaminek a fizikai tulajdonságának meghatározása egy referenciához képest. Mint olyan persze függ az alkalmazott eszközöktől, ez egy objektív folyamat. Míg az árucserében alap (hiteles mérleg, szabvány súlyok), a szolgáltatásban nem bejáratott tevékenység és eszközök sem nagyon vannak. Ha lennének, mit mérnénk?
Tehát itt az embert mérjük. Nyilván a szakmai végzettséget jelentő okiratok jelentenek valamit, de nem mindent. Akinek nincs papírja, még lehet tudása és tapasztalata, viszont elgondolkodtató, miért nem vette magát annyira komolyan, hogy legyen papírja is? Akinek van papírja, de nem igazán van annak megfelelő tudása és tapasztalata, ott mindig felmerül a kérdés: érdeme-e ezzel az emberrel kezdeni valamit? Akinek sem papírja sem tudása nincs és ma ilyen a takarító állomány fele vagy 60%-a jóindulattal, mit kezdjünk?
Tehát ha a takarítás szakma, akkor kéne szakember is. Ha nem az, akkor…
Folytatom holnap és nagyon várom a visszajelzéseket.
