A takarítási szakma nagy kérdései
Sok út van és mindenki mást gondol az igazínak. Alapvetően azómban csak egy igazi út van és ez az, hogy igazán érteni kell hozzá. Érteni kell a szakmát és annak a vezetését. Ilyen egyszerű, de mégis nehéz mert nap mint nap vannak kihívások, amit meg kell oldani és ezért az esetek döntő többségének már nem marad energia a nagyobb célokra.
Tehát az első kérdés, hogy ki az, aki pontosan tudja mire van szüksége az ügyfélnek és képes is nyújtani ezt neki. Itt aztán van egy alapvető különbség, mert vannak „egyszerű” ügyfelek és vannak oly bonyolultak is akik sok mindent szeretnének, de ezért nem akarnak túl sokat fizetni. Legalábbis alábecsülik a munka értékét.
Tehát a nagy kérdés az, hogy a szolgáltatók hogyan élik meg a különbségeket?
A magyar takarítóipar nehezen megfogható számokban, mert egy része a létesítménygazdálkodás takarítás része pontosan nem is ismert míg az egyéni vállalkozók árbevétele nem látszik a központi számokban. Továbbá az sem tudjuk pontosan, hogy hány %-ot képvisel a szigorúan tisztán a takarítás. Illetve az is rendkívül homályos, hogy mekkorák azok a területek (régi iroda hazák, ipari telepek) ahol jelenleg nincs takarítás. Ennek megfelelően a fél sötétben tapogatózunk. Aztán mindezen kívül ott van az a tényező is, hogy GDP sem állandó, idén tavaly például kis (0,7%) visszaesést mutatott az előző évi adathoz képest.
Ami viszont ennél sokkal pontosabb, hogy a mindenkori vállalkozok miként élik meg a helyzetet. Azok, akik el tudnak menni az üzemeltetés irányába boldogabbak, mint akik nem. Továbbá a „vegytiszta” takarítóipar sem egyértelmű volt aki nőtt és volt aki csökkent.
Ami biztosnak látszik ma, hogy szakképzésbe vetett hit. Vagyis olyan embereim legyenek, akik képesek maximálisan kiszolgálni a vevőt. A nagy kérdés csak az, hogy ezt a szakma mikor látja be.