Lényegre térve és a tegnapiakat kiegészítve, a hozzáadott érték valódi értékének tudatosítása már nem csak egyszerű marketing, hanem konkrét egyezkedés az fontos értékekről. Ez valamilyen szinten célpiac meghatározás is, de sajnos az is látszik, hogy ez egy olyan piac, ahol nincsenek domináns kategóriák, sokkal inkább egyedi igények vannak. Ugyanakkor az is pontosan látszik, hogy a különböző NEM SZAKMAI SZEMPONTOK szerint megfogalmazódott egyedi igények messze nem hozzák, és nem is hozhatják a várt eredményeket, mert sok esetben csak naiv elképzelések.

Példa erre, amikor a megrendelő elkezd játszani a gyakoriságokkal és olyan helyzeteket állít elő, a mi a takarító számára egy logisztikai rémálom, a dolog nem lesz olcsóbb, cserébe viszont esik a minőség és a kedvezményezettek életérzése.

Ezzel szemben, ha odafigyelnénk arra, hogy kiküszöböljük a holtidőket és a fölösleges költségeket, az ár nem nőne, viszont a szolgáltatás minősége javulna. Ez viszont egy nagyon szoros együttműködést feltételez, aminek fontos eleme, hogy a megbízó megértse azt, hogy pontosan milyen sajátosságok mentén működik egy takarító vállalkozás, legyen az egészen kicsi, egészen nagy vagy bármekkora.

Nézzünk a dolgok mélyére

1. Ma a megrendelőnek nem realitás a szolgáltatás tervezése. Nem gondolja, hogy ez ténylegesen egy lényeges eleme a szerződésnek, ezért aztán ezt nem is értékeli és nyilván a rendszerben nincs is fedezete. Ennek eredményeképpen a szolgáltatók nem is foglalkoznak vele különösképpen, rutinszerűen és ökölszámok szerint összerakna valamit.
2. Ennek megfelelően és úgy egyébként is, ha nincs tervezés, nincsenek meghatározva tűréshatárok, mozgásterek és kitörési pontok és tartalékok sem, ezért aztán a monitoring is ismerten fogalom és nem nagyon foglalkozik vele senki, mert mihez képest is mérnénk, mit?
3. Mindezek alapján lehet vajon minőséget várni? Nyilván vannak kifejezetten rátermett emberek, akik egy bizonyos szintig jól átlátnak egy területet és ott tudják hozni a minőséget, a kérdés az, hogy megtaláljuk-e őket és lesz-e fedezet is a megtartásukra?

A három szempont nem független egymástól és átfedésben is vannak, tehát nem is lehet őket egymástól függetlenül kezelni. Azonban a tervezés mind közül az alapvető és egyben a mindennapi problémák gyökere. A megfelelő részletességű FŐTÁBLA nélkül nem szabadna szolgáltatást nyújtani, de venni sem, mert az csak a süketek párbeszéde lenne, és nem vezetne sehova. Hangsúly a megfelelő részletességen, ugyanis a megrendelőnek fontos lenne megérteni, hogy adott ajánlatban mire van fedezet és mire nincs, aztán elgondolkodni azon, hogy az adott dolog fontos-e számára vagy nem, vagy az adott elem hiányának milyen kihatása van a szolgáltatás minőségére, vagy a menet közben megjelenő rejtett költsége alakulására. Utóbbi aztán átrendezi úgy a szolgáltató költségvetését, hogy a betervezett elemekre sem marad fedezet.

Ha mindezt megértettük, akkor gondolom már nyilvánvaló, hogy a önmagában a vállalt szolgáltatási szint nem jelent semmit, a megfelelő alátámasztás nélkül. Azt gondolom, hogy erről többet kell beszélni. Ti, hogyan látjátok?