A szakmapolitikai kihívás!
Amikor egy új projekt elindul mindig nagy a lelkesedés, aztán ez szép lassan alábbhagy. Azt gondolom, hogy a mi esetünkben is a fő kérdés az, hogy milyen célt tudunk kitűzni, ami mögé a jelenlegi tagság fel tud sorakozni. Nehéz időket élünk, tehát a jó célra nagyobb szükségünk van, mint egy falat kenyérre.
Hogyan tovább?
Vegyük számba a dolgokat a szkeptikusok és a lelkesek oldaláról is. Továbbá nyilván a cél egyszerre kell, hogy legyen közösségi és egyéni megközelítésben is reális. Nagy kérdés az is, hogy a ki mekkora erőfeszítést tud vagy akar majd bevállalni.
Ezek után a helyzet még nehezebb!
Az én meglátásom szerint az igazsághoz akkor jutunk közelebb, ha az egyént vesszük górcső alá. A szektorban dolgozók, a cégvezetőktől a takarítókig rendkívül sok félék, és valljuk be őszintén, kevés adattal rendelkezünk róluk. Tehát célok és felelősség vonatkozásában, a sötétben tapogatózunk, pedig itt van a megoldás forrása.
Nézzünk végig néhány tényt:
- A takarítási szektorban a cégvezetők nem adnak semmilyen életpálya modellt az alkalmazottjaiknak, nem is gondolják, hogy erre egyáltalán szükség lenne. A munkavállalóikat egyszerű igavonóknak tekintik. Természetesen mélyen ki vannak akadva azon, amikor egy-egy talpraesettebb alkalmazottjuk önálló vállalkozásba kezd. Nem fogják fel, hogy valójában ők azok, aki ezt az egyetlen továbblépési alternatívát kínálják.
- A szektorban nincsenek jó munkaszerződések.
- A szektorban nincs munkavállalói érdekképviselet.
- A takarítók nem fogják fel, hogy a saját és a szektor érdeke, sőt létszükséglete az ők szakmai és morális fejlődése, mert különben a megrendelő nem értékszerzésnek vagy értékelőnynek tekinti a szolgáltatást, hanem költségnek.
- A szektorban nincsenek pontos tudás/kompetencia kategóriák és objektív visszaigazolások azok számára, akik maguktól is fejlődnek.
- Aki magától nem fejlődik, azt senki nem motiválja, inspirálja vagy támogatja.
- A takarítási szektor cégvezetői egyáltalán nem biztosak abban, hogy az általuk nyújtott szolgáltatások hibamentesek. Nem is hisznek abban, hogy egyáltalán lehet hibamentes szolgáltatást nyújtani. Ennek megfelelően nem is merik meghatározni a szolgáltatás értékét és semmiféle garanciát sem vállalnak azért. Ezért egyetlen céljuk van, mivel nem tudnak a legjobbnak lenni, kénytelenek a legolcsóbbnak lenni.
- A szektorban nincsenek jó szolgáltatási szerződések.
- A szektorban nincsen szabványok.
- A takarítási szektor cégvezetői – tisztelet a kivételnek – jellemzően szakmailag és sok esetben üzletileg is képzetlenek, nem is gondolják, hogy a cégben szükség lenne felelős szakmai vezetőre. Nem is sejtik, hogy ez lényegében mit takar, de bármit is jelentsen, sem ők, sem más szakember nem tölt be ilyen funkciót. Továbbá így vannak az emberi erőforrás menedzsmenttel, a marketinggel és sok minden más szakterülettel is.
- A szektorban nincs valódi szakterületi és vagy szakmai felelősség.
- A szektorban nincs reprezentatív munkaadói érdekképviselet.
Itt meg is állhatunk és kezdjük feldolgozni a helyzetet. Egyelőre nem minden problémát tártunk fel, talán csak a legfontosabbakat. Másodszor pedig nem elég szembesülni a helyzettel, nagy kérdés az is, hogy elismerjük, hogy ez van, vagy tiltakozunk ellene?