„A sors hozott anyagból dolgozik!”
Nem tudom, honnan származik a mondás, de már néhány napja itt van fejemben és tegnap bőségesen igazolást is nyert. Ugyanis az történt, hogy egyszerre három cégvezető is belefutott ugyanabba a hibába amiből, a tudomány jelenlegi álláspontja szerint nincs kiút.
A helyzet végtelenül egyszerű, ha mindenki FŐTÁBLA alkalmazásával adna ajánlatot, akkor rá lenne kényszerítve, hogy elgondolódjon bizonyos dolgokon és nagy valószínűséggel józan paraszti ésszel is rájönne, hogy amit leír az reális vagy nem.
Ennek megfelelően nyilván nem vállalná be, hogy az emberei 300 négyzetméternyi irodát takarítanak ki óránként.
A dolog azért érdekes, mert ez a helyzet 4 évig működött „panaszmentesen”. Most meg egyszerre kirobbant a botrány, mert az megbízó új képviselője bekérte a MUNKATERV-eket. Már az önmagában pattanásig feszítette a húrt, hogy 2 400 négyzetméteres irodaháznak a MUNKATERV dokumentációja 5 hónapig készült. A megbízó nagyon türelmes volt, negyedszerre is türelmesen elmagyarázta, hogy mire és miért van szüksége.
Amikor a munkaterv elkészült a megbízó nekem küldte el lektorálásra.
A helyzet azért érdekes, mert ugyan van egy szolgáltatási jegyzék, hogy mit hányszor kell csinálni havonta, de arról nincs leírás, hogy mit vár el a megbízó technológiai szinten. Ez azért nem csak érdekes, hanem mulatságos is, mert ezt a területet 2 fő végzi 4 órában hajnalban. Legalábbis a MUNKATERV szerint 4 és 8 között.
Ellenőrzés
A területre 6.30-ra értem óda és egy embert találtam. A biztonsági őr szerint, pontosan 10 perccel előttem ért be. Ezek után nagyon kíváncsi váltam, hogy miként birkózik meg a feladattal. A helyzeten javított, hogy 07.05-kor befutott a másik takarító is.
A terv szerinti 8 órából, aznap nem egészen 3-at teljesítettek… az eredményről pedig jobb nem is beszélni.