A remény mozgatja a világot
Bárki, azért tesz bármit, mert reméli, hogy annak eredménye lesz. A jog lényege, hogy gátat szabjon a potenciális lehetőségeknek, hogy azok ne tarolják le a világot. Ha ezt a reményt kivesszük a gazdaságból, a jog értelmetlenné válik, és semmi nem marad hátra, mint a spontán és ösztönös cselevések káosza.
Egy egészen kemény áprilissal nézünk szembe. Ami egy még keményebb május vetett előre. A június egyelőre ködbe burkolózik. Ugyanakkor 4MP szerint 4 hónapot kéne előre látnunk.
Vegyük sorra a lehetőségeket!
Minden válság egyben hatalomtechnikai és potenciális erőtér átrendeződés is, vagy éppen az adott helyzet még erősebb konzerválódása. Egy másik szempontból egy válság alatt az etikát minden fél másodlagosnak tekinti és miközben az alapkérdés nyilván az, hogy megoldható-e a válság, a fő kérdés pedig az, hogy marad-e hatalom és erő arra, hogy olyan változások jöjjenek, amitől ilyen válság és lehetőség szerint más válság se jöjjön.
A rajtunk kívül álló okok!
Az emberiség motivációi a bolygó szempontjából nem fenntarthatóak. A jelenlegi közgazdaságtan filozófia, akár balról, akár jobbról nézzük az előzőkre épül. Bár mindenki okos embernek hiszi, magát el tudják képzelni, hogy egy raktárból folyamatosan lehet kivenni, anélkül, hogy azt időnként feltöltenénk. Egyszóval a mai modern közgazdaságtan arra épül, majd csak történik valami, tehát az autómat nem tankolom meg. A cél 1 000 km-re van, sejtem, hogy 800 kilométernél többet tele tankkal sem tudnék menni, de most nem tankolók, hátha, valami egészen véletlenül kialakul valami kedvező helyzet.
A vírust nem lehetett volna elkerülni!
A modern, liberális, kapitalista gazdaság messze nem ideális. A demokrácia nem feltétlenül az eredményesség és a hatékonyság megvalósításának eszköze. A politika nem feltétlenül az eredményre törekszik, hanem sokkal inkább a választói elégedettségre. A választok kollektív memóriája rövid, szubjektív szekértáborokban élnek és a pillanatnyi érzelmeik terelik őket.
Ebben a közegben egy kegyetlenül kemény projekt és egyben politikai, szociológiai, pszichológiai, logisztikai kihívás egy 14 napos totális karantén megszervezése, a kritikus infrastruktúra fenntartása mellett. Nem lehetetlen, de ez mindenkinek kellemetlen és kelletlen, tehát ennek megtervezése, gyakoroltatása és fejlesztése senkit nem motivált. Ezért vagyunk most itt! Tehát elméletileg ez elkerülhető lett volna! Magyarul itt a veszély nem volt elég tudatos, ezért a remény erejéhez hozzá sem fértünk.
A takarítási szakma most felértékelődik vagy nem?
A szakmapolitikai probléma hasonlatos, a világpolitikához. Mert ugye az gondolom mindenki számára egyértelmű, hogy világpolitika, mint olyan nincs. Vannak ugyan világszervezetek, amiknek elvileg ez lenne a feladatuk, de hát nem teszik. A magyar szakmapolitika is ilyen. A piacon a nagycégek megpróbálják a lehetetlent, de kb. annyira mennek, mint a világpolitikában a nagyhatalmak. Amikor valami globális cél jelenik meg/válik aktuálissá, azt abban a pillanatban már csak a saját gazdáságuk, politikájúk szűrőjén tudják nézni és kevésbé látni. Ezért nincs se világpolitika, se szakmapolitika.
Tiszta vizet öntve a pohárba: mi lenne a MATISZ feladata?
Ezt a kérdést csak így egyszerűen nem lehet megválaszolni, csak akkor, ha két vagy három részre bontjuk.
Az első rész egy hatalomtechnikai kérdés. A MATISZ akkor lenne bármire képes, ha a takarító cégek legalább 60 – 70% a tagja lenne, de az osztrák vagy német példa szerint a tagság 100%-a lenne az igazi hatalom. Ez azt jelentené, hogy a MATISZ aktuális elnöke, 4 000 cégvezető becsatornázott véleménye alapján, a szakma fejlődését célzó szabályozást tudna előterjeszteni és az illetékesek ezt komolyan is vennék, mert ha nem…
Tehát akkor alapvetően már az is politikai kérdés, hogy a szakma nem jusson el ilyen szervezettségi magasságokba. Vagy éppen a szakma impotens viselkedése gátolja az ilyen szintű szerveződést? Mert a szakma résztvevőiben nem tudatosodik, hogy a nagypolitika nem érdekelt abban, hogy jogi keretek teremtsen arra, hogy legyen erős politikai ellenfele.
A feladat megoldása előtt fontos a felkészülés és az eszközrendszer!
A feladatok meghatározó része nem a MATISZ kezében van. A MATISZ jelenleg nem tömöríti még a szakma 1%-át sem. Tulajdonképpen súlytalanabb, mint egy tollpihe. A remény nyilván adhat némi erőt, de jelenleg olyan eszközrendszer kéne, ami kisé túlmutat a jelenlegi lehetőségeken. A remény persze megvan, de cselekvés is kell.
Tehát, aki ma fel akar hívni, hogy megkérdezze, mit csinál most a MATISZ, annak azt javaslom, előbb lépjen be tagnak és kapcsolódjon be a munkába. Ennyi!
