A nyilvánvaló
A vita sok síkon és sok felületen zajlik. Az álláspontok nem egyértelműek és nem is mutatnak markáns irányokba. A káosz biztos jelei itt vannak. A szektor minden idők legnagyobb kihívása előtt áll.
A cápa veszélyes állat? Nehéz kérdés, mert mihez képest? A kérdőjelek relativizálhatnak egy problémát, azonban ettől még az valaki számára még létkérdés.
Most jön a csavar: a takarító szektor a legjobb esetben is legalább 4 markáns alapproblémát kell megoldjon, ahhoz, hogy a fő kihívással esélyesen tudjon szembenézni. A szektor menedzserei ebből semmit nem látnak fundamentálisnak. Ezt persze a középvezetők egészen másképp látják, és nem feltétlenül objektíven. A képen látható cápa 2,5 tonna, kb. egy elefánt méretű és, hogy mennyire veszélyes...
Nagyon kíváncsi vagyok ki mit gondol. Mi az a 4 markáns problémakör, amire ma a takarító szektornak nincs megfelelő válasza.
Érdekes lenne egy olyan párbeszéd, ahol pontosan látnánk azt, hogy ki mire gondol és, hogy az valójában mennyire és miért fontos neki. Az is lényeges, hogy ki szólal meg a témában és aki nem, azt képviseli-e valaki? Mi lesz azzal a problémával, amit senki nem képvisel, de rendkívül fontos a rendszer szempontjából? Hogyan torzul a vélt igazság, pusztán azért mert nem mindenki szólal meg? Része-e a problémának az, hogy nem mindenki van azon a szinten, hogy tisztán leírjon egy gondolatot?
Kinek mi ebben a szerepe?
Ki, hogy látja?
Néma gyereknek, az a...! Egyszóval nagy kérdés mi a legfontosabb kihívás és egyben a legfontosabb cél? Aztán mi az a 4 legfontosabb és minden alapot megadó részcél ami nélkül a csúcs elérése esélytelen. Mondok egy egyszerű példát: Ha a cél a K2 (8611 m) megmászása akkor a négy alapdolog az a megfelelő motiváció, fizikai és mentális kondíció, felszerelés és a projekt menedzsmentje a biztonságos táborba való visszaérkezésig.
Lássuk mi a helyzet nálunk!