Gondolkodjunk el egy kicsit! Lehet, hogy nem az fő probléma, hogy a társadalom miként ítéli meg a takarítót, hanem sokkal inkább az, hogy a takarító milyen mértékben vállalja önmagát.

A helyzet bonyolultabb, mint ahogy az első látásra megítélhető. Bármilyen szinten is próbáljuk megfogni a dolgot, akár munkaadóként, akár munkavállalóként szembe kel néznünk néhány alapvető igazsággal.

Kezdjük talán azzal, hogy a takarítás egy olyan tevékenység, ami sem végzetséghez, sem engedélyhez sem semmilyen szakma sajátos követelmény teljesítéséhez nem kötött. Tehát az állam szemében a takarítás egy egyszerű tevékenység, amit bárki végezhet és ennek nincs semmilyen különleges munkavédelmi vagy egyéb kockázata, ezért ennek a szabályozás sem volt eddig időszerű.

Nyilván ez így nem igaz és ráférne a szektorra a szabályozás, de maga a szektor sem gondolja, hogy erre szükség lenne, tehát a nagyátlag egyetért az állammal.

A kérdés persze továbbra is ott lebeg a fejünk felett min Damoklész kardja, hogy vajon jól van-e ez így? A válasz pedig lehet abszolút értelemben, hogy nincs jól, mert a szabályozás hiányából rengeteg probléma adott és adódik folyamatosan és ezek lassan maguk alá temetik a szektort. Azonban van egy másik válasz is, ez pedig a szektor résztvevőinek szintjén fogalmazódik meg és az így hangzik: csak rosszabb ne legyen.

Szóval mit lehet tenni?

Sok mindent. Ezek közül lehet az egyik, talán nem a legfontosabb, de mégis markánsan meghatározó, hogy a szakma elkezdi önmagát felvallani. Mi is jelent ez valójában? Semmi különlegeset, csak annyit, hogy pozícionáljuk magunkat a társadalomban. A takarítói lét egy nagyon hasznos társadalmi szerepvállalás és nagyon fontos is, hiszen egyre nagyobb szükség van rá. Tehát ezzel minden takarító szintjén lehet, sőt kell foglalkozni. Az üzenet megjelenhet a munkaruhán és megjelenhet a mindennapi életben egyaránt, nyilván kell lelki erő ahhoz, hogy felvállaljam, hogy egy olyan szakmát űzök, ami a társadalom szemében nem is szakma.

Ennek megfelelően nincs más hátra csak elsőre, és ha ma a társadalom szemében a takarítás nem szakma, akkor itt a feladat azzá kell tenni. Az elmúlt 30 év egyetlen eredménye, hogy van államilag elismert szakmunkás és szolgáltatásvezető szakképzettség, van szakirányú felsőfokú képzetségünk, most a cél az, hogy a társadalom is elismerje polgári szakmának a takarítást!

 A nemzetközi kihívás lényege, hogy mutassuk meg kik vagyunk és mutassunk egy jó képet a társadalom számára. Ennyire egyszerű, veszel egy takarító mintás pólót és csinálsz egy szelfit magadról, amit közéteszel egy megfelelő csoportba. Ezzel aztán léptünk egyet előre, nem nagyot, de nem is kicsit. Erőt, s erényt!

A kihívás preferált pólóját itt találod, de vannak más minták is, nem kötelező ezzel mutatkozni.