A mi energiaitalunk
Ez minden idők legnagyobb horderejű terve. Régóta vágyom ez igazán nagy és nagy jelentőségű projektre. Az elmúlt egy év egy kicsit vánszorgós volt, leszámítva a 3 hónap kórházat. A RENESZÁNSZ 2.0 Projekt – Az ember a központban – egy sor dolgot tesz majd rendbe. A visszajelzések biztatóak, ezért figyeled az eseményeket, hogy ne maradj le semmiről.
A terv alapjai rendkívül egyszerűek. Aki azt gondolja, hogy tudja és érti a szakmát vállaljon mentorálast, aki azt gondolja, hogy van, hiányossága valamilyen szinten legyen kadét. Nyilván sokan annak olyanok is, aki egy szintig eljutottak és tovább szeretnének lépni. Tehát lehet valaki egyszerre kadét is meg mentor is. Abszolút.
Már csak egy kérdés maradt: ki fizeti a révészt?
Aki tanulni akar, annak áldozatot kell hozni. Az áldozat nagy része idő és kisebb része pénz. A tananyagok koncepciója az, hogy egy 1 órányi munkafüzet 100 Forint. A legkisebb füzet 4 órás, tehát 400 Forint és a szolgáltatásvezetői szinten már van 16, sőt egy 32 órás füzet is.
A pénzügyi költség második fele a mentor. A mentor díjazása már érdekesebb dolog. Először is, fontos kérdés a kadét és a mentor közötti egyesség. Ez egy abszolút újdonság a szakmában. Sok mindenről lehet itt szó: bizalom, elismerés és végül is lehet ez egy gyümölcsöző szakmai kapcsolat első lépése. Nem mondom, hogy a mentornak ingyen kell vállalni minden kadétot, térjünk erre vissza később.
Itt lép be a szponzor. Mi történik, ha egy cégvezetőnek egy munkavállalója bejelenti, hogy kötött egy mentori megállapodást, egy konkurens vagy nem konkurens cég szolgáltatásvezetőjével. Túl az első meglepetésen két dolgot kell szem előtt tartania: 1) Mit érdemel ezért a munkavállaló? 2) Miért csinálja ezt a mentor?
1) Ebben a helyzetben a legjobb öntés, ha gyorsan köt egy tanulmányi szerződést, ahol a többek közt átvállalhatja a sikeres vizsga díját. Továbbá már minden további csak fantázia és humánpolitika kérdése.
2) A mentor kulcsfigura ebben a rendszerben, tehát vele óvatosan kell bánni. Mi motiválja a mentort? Nyilván a szakmai presztízs és azon túl pedig szakmai értékének anyagi elismerése. Az okos cégvezető ezt átlátja és a mentorral is megállapodhat valami sikerdíjban.
Természetesen a cél az, hogy az egész rendszer olcsóbb és eredményesebb legyen, mint egy „mezei” tanfolyam. Mi garantálná ezt? Hát a sikerdíj koncepciója. A szponzor csak a sikerekre fizet. Izgalmas nem?
A program az elején van, nincs minden készen, de minden elő van készítve és a beindul gyorsan fogunk haladni. A projekt egy kicsit még képlékeny, az alapelvek, tiszták és nyitott vagyok mindenféle javaslatra is. Ennek kapcsán hamarosan szervezek egy kerekasztal megbeszélést is. A cél az, hogy a kadétok akarjanak tanulni és ezért hozzanak némi áldozatot. A mentorokat szakmailag és emberileg teszteljük, visszajelzéseket fogadunk a kadétoktól, nem az adminisztratív szempontok számítanak, hanem a tudás és a hozzáállás. Remélhetőleg a cégek látják majd ennek a rendszernek az előnyeit és célzottan támogatják majd. Az oktatási intézmények szerepe egy kicsit változik, de szerintem ennek örülni fognak, mert koncentrálhatnak az adminisztrációra és eközben a mentoroknak köszönhetően a szakmai eredmény garantált lesz. Mindezt a szakmai presztízs vezérli majd!
Elképzelésem szerint kb. 50 – 60 mentorral számolnék, és ezt jelenti, hogy évente akár még 2 000 takarítót is el lehetne juttatni a szakmunkás szintre. Természetesen igények szerint 4 szakmai szint van és mindenki arra tanul, amire gondolja. A mentorok érdekeltek abban, hogy a kadét minél magasabb szintre jusson. Sikeres vizsga esetén a mentor intézménytakarító esetén 1, vezetőüléses setén 2, szakmunkás esetén 3 és szolgáltatásvezető esetén 4 kreditpontot kap. Indul a verseny.
Fontos, hogy ebben a projektben, az félősséget megosztjuk a személy, a mentor és az oktatási intézmény között. Ez nem azt jelenti, hogy valakinek kevesebb felelőssége lesz, hanem azt, hogy az a felelősség jól körülhatárolható lesz. Mindenki pontosan tudja, hogy mit kell tennie és az mikor jó, ennek eredményeképpen a vizsga valódi vizsga tud majd lenni, mindenféle kompromisszumok nélkül.
Ez gyökereiben változtatná meg a szakmát és a mindentől függetlenül növekvő bért hozzáértőknek lehetne odaadni, aki még eredményt is termelnének. A rendszer úgy van kitalálva, hogy mindenkinek megéri majd.